A Duna stratégia, mint makroregionális koncepcióA Duna-stratégia (EU Strategy for the Danube Region/EUSDR) az EU új, a Duna menti államok sokoldalú együttműködését előirányzó makroregionális stratégiája, melynek célja a területi, gazdasági és szociális kohézió erősítése a régióban. A Duna-medencében nem újkeletű az együttműködés gondolata,1 s miután Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásával a Duna az Unió belső vízi útjává vált, felértékelődött folyón történő szállítás és közlekedés, s felmerült az igény az együttműködés szorosabbra fűzésére. A tagállamok és a Régiók Bizottságának aktív közreműködésével kezdeményezés mára uniós szintre emelkedett, bár a stratégia kidolgozása még korai fázisban tart. Az elemzés célja, hogy átfogó képet adjon a Duna-stratégia kapcsán eddig felmerült együttműködési lehetőségekről és uniós kontextusba helyezze azt.

Mi következik Koppenhága után?A 2009. december 7- e és 19-e között megrendezett koppenhágai ENSZ klímacsúcs nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem sikerült létrehozni egy átfogó, jogilag kötelező megállapodást, mely a 2012. december 31-ével lejáró Kiotói Jegyzőkönyvet váltotta volna fel. Ehelyett a konferencia csak tudomásul vette azt a két és fél oldalas dokumentumot, melyet az utolsó órákban öntött végső formába öt ország (USA, Kína, India, Brazília, DAK). Az ún. Koppenhágai Egyezséget április közepéig 119 ország biztosította támogatásáról. A szöveg nem határoz meg konkrét számokat, az országok önkéntes vállalásokat tehetnek szén-dioxid kibocsátásuk csökkentésére 2020-ig. A katasztrofális klímaváltozás elkerüléséhez arra lenne szükség, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 2°C-nál nagyobb mértékben, az iparosodás előtti szinthez képest.