Jelen írás az Európai Parlament szemszögéből kísérli meg bemutatni a történteket, illetve felvázolni a következőkben várható lépéseket. Bemutatásra kerül az EP véleménye a klímaügyi biztos új stratégiájáról, az EP koppenhágai tárgyalások során játszott szerepe, meglátásai az EU ottani teljesítményéről, illetve az egyes EP frakciók álláspontja a klímatárgyalásokon felmerült vitás kérdésekről. Ezt azért is fontos vizsgálni, hiszen a Lisszaboni Szerződés 218. cikke alapján az EP-nek hozzá kell majd járulnia ahhoz, hogy az EU csatlakozhasson a remélhetőleg minél hamarabb létrejövő klímaegyezményhez. Mivel azonban az EU-nak nincs kizárólagos joghatósága a klímaváltozás elleni küzdelem terén, a tagállamok külön-külön is szerződő felei lesznek majd az új megállapodásnak.

Az EU szerepe a klímavitában

Az Európai Unió jelenleg a világ összes szén-dioxid kibocsátásának 14 százalékáért felelős. Bár ezzel elmarad az USA és Kína mögött, akik fej-fej mellett haladva ketten közel a kibocsátás felét teszik ki, mégis fontos szerepe lehet a probléma megoldásában, egy alternatív, klímabarát fejlődési mód kialakításában. Ezt felismerve az Unió 2008-ban azt az igen ambiciózus célt tűzte ki maga elé, hogy 2020-ig 20 százalékkal csökkenti kibocsátását az 1990-es szinthez képest, valamint ugyanilyen arányban csökkenti energiafelhasználását és növeli a megújuló energiaforrások arányát.¹ Ezzel igencsak élenjárónak mondható a vállalások tekintetében, így nem véletlen, hogy a klímaváltozás elleni harcban vezető szerepet vindikál magának. Célja többek közt az, hogy a megfelelő finanszírozási formákkal kiegészítve egy globális, jogilag kötelező megállapodás jöjjön létre a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséről, méghozzá olyan, melyben az összes főbb kibocsátó részt vesz. Azonban a nagyobb kibocsátók, mint például az USA vagy Kína más irányt követnek, és egyre inkább látszik, hogy az EU nem tudja az elképzelt vezető szerepet betölteni, mivel ezen országok nélkül nem képes jelentős változásokat elérni. Ez igen látványosan megmutatkozott a koppenhágai klímacsúcson, ahol bár az egyeztetéseket a szerződésről 27 állam és kormányfő kezdte el, köztük több uniós is, a végső fordulóban az EU nem tudott jelen lenni, és talán ennek is betudható, hogy a Koppenhágai Egyezséget megfogalmazó öt ország még tovább gyengítette a már kialkudott tervezetet.²

Ami a következő lépéseket illeti, Connie Hedegaard klímabiztos 2010. március 9-én mutatta be az EP-nek a Bizottság új, klímaváltozással foglalkozó stratégiáját, ami a Koppenhága utáni globális fellépés megerősítéséhez kíván hozzájárulni.³ A kommunikáció kiemeli, hogy bár az EU készen áll egy átfogó egyezmény elfogadására, 2010 végén, a Cancún-i tárgyalásokon a felek eltérő álláspontjai miatt inkább konkrét, cselekvés-orientált döntések meghozatalára kellene a hangsúlyt fektetni, és készen kell állni arra, hogy a tárgyalásokat 2011 folyamán is folytassák, hogy a Dél-Afrikai csúcson már egy kötelező erejű megállapodás születhessen. A Bizottság javasolja, hogy a Koppenhágai Egyezséget foglalják bele az ENSZ-tárgyalások keretébe. Egy nemzetközi karbonpiac mielőbbi létrehozására biztat, mely nagy lökést adhatna a zöld beruházásoknak. Sürgetik az EU által a 2010-2012-es időszakra „gyorsfinanszírozás" címén megígért évi 2,4 milliárd eurós pénzügyi segítség mielőbbi folyósítását. Ami a vállalásokat illeti, a Bizottság az Európai Tanács júniusi ülésére elemzést fog készíteni arról, hogy a 30%-os kibocsátáscsökkentés megvalósítása a gyakorlatban milyen politikai lépéseket igényel.⁴ A Bizottság kommunikációját kísérő háttéranyag részletezi a nemzetközi klímatárgyalások még nyitva álló kérdéseit, mint például a kibocsátás csökkentés és annak ellenőrzése, a tengeri-, és légiközlekedésből származó kibocsátás, a karbon-piaci mechanizmusok, az alkalmazkodás vagy a finanszírozás kérdése.⁵

Hedegaard a stratégia parlamenti vitája során kijelentette, Európának továbbra is vezető szerepet kell játszania az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ennek pedig most a legjobb módja, ha kézzelfogható és határozott intézkedéseket tesz azért, hogy a világ „legéghajlatbarátabb" térségévé váljon, amivel egyúttal biztonságosabbá teszi az energiaellátást, előmozdítja a környezetbarát gazdasági növekedést, és új munkahelyeket teremt.⁶ A frakciók, bár összességében véve kedvezően fogadták a stratégiát, némi kritikát is megfogalmaztak azzal kapcsolatban. Leginkább az volt a kifogásuk, hogy az nem elemzi kellőképpen a koppenhágai kudarc okait, az ENSZ folyamat gyengeségeit. Erre valóban nagy szükség lenne, hiszen ha a tárgyalások úgy folytatódnak, ahogy eddig folytak, akkor igen valószínűtlen, hogy megszületik az egyezmény. Megoldást kellene találni arra a problémára is, hogy döntést csak teljes konszenzussal lehet hozni, hiszen a Koppenhágai Egyezség „csupán tudomásul vételéhez" is néhány ország vétója vezetett.

A vitán szóba került az is, hogy a javasolt 30 százalékos kibocsátáscsökkentés nem biztos, hogy jobb belátásra fogja bírni az USA-t, vagy Indiát és Kínát, hogy egy kötelező egyezményt aláírjanak, ennek hiányában pedig fennáll az a veszély, hogy az európai polgárokra rakott súlyos terhek által elért csökkentést ezen országok tevékenysége annulálni fogja. Ide kapcsolható, hogy a globális egyezmény terve mellett a képviselők további lehetőségek kiaknázását sürgetik, mint például az államnál alacsonyabb szintű erőfeszítéseket, vagy a gazdasági szereplők stratégiába való bevonását. A képviselők többsége alapvető problémaként látja, hogy a fejlett gazdaságok nem mutatnak kellő elköteleződést a szerződés irányában, melynek létrehozása így évekig is elhúzódhat, vagy elégtelen vállalásokat fektet le, vagyis túl gyengére sikerül. Ezért mindenképpen szükség van az elsődleges cél, a klímakatasztrófa elkerülése érdekében más megoldások kidolgozására is.

Ami a klímafinanszírozási felajánlásokat illeti, a frakciók felszólítottak az összegek hatékony felhasználásának biztosítására. Ez azért kulcsfontosságú ügy, mivel ezek a pénzek a fejlődő országok klímabarát módon való fejlődését hivatottak elősegíteni, azonban ha nem jó helyre kerülnek, akkor ezt nem tudják elérni, így fennmaradnak azok a technikák, melyek hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Bár viszonylagos konszenzus uralkodott a témát illetően, a klímaszkepticizmus valamint a tudományos adatok felülvizsgálatának kérdése is előkerült a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) frakció részéről. Ugyanis a mostanság felröppenő, a klímaváltozásról eddig kialakult, többségében elfogadott képünket megkérdőjelező hírek hátráltatják az ellene való küzdelmet, melyből azonban minden egyes embernek ki kellene vennie a részét. A frakciók tehát többségében építő jellegű észrevételeket tettek, melyeket ha a Bizottság valóban komolyan vesz és ezeket is figyelembe véve cselekszik, akkor amellett, hogy jobb eredményeket fog tudni elérni az egyes területeken, az EP közreműködésére és támogatására is számíthat.

Az EP szerepe a klímavitában

Az Európai Parlament 2009. november 25-én elfogadott határozatában felvázolta, hogy milyen álláspontok képviseletét várja el az EU-tól a koppenhágai tárgyalások során a megkötendő szerződés, az emisszió csökkentés, a finanszírozás, a fejlődő országokkal való együttműködés, az energia-hatékonyság, az alkalmazkodás, a technológiai együttműködés és kutatás, a globális karbon-piac, a földhasználat, az erdőirtás, a tengeri-, és légi közlekedésből származó kibocsátás tekintetében. A cél egy olyan átfogó, fejlett és fejlődő országokra egyaránt kötelező szerződés megkötése, amely biztosítja, hogy az átlaghőmérséklet változása nem haladja meg a 2°C-ot az iparosodás előtti szinthez képest. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, ezeket érvényesítve kellett tárgyalnia a küldötteknek. Továbbá kifejezett kérés volt, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben az EP delegáltak vehessenek részt az EU koordinációs találkozóin a konferencia során, legalább megfigyelőként, akár felszólalási jog nélkül is.⁷

Ami a tárgyalások kimenetelét illeti, a fent említett dokumentumban megfogalmazott célok nem teljesültek, azok elérése irányában csak kis elmozdulások voltak tapasztalhatók. Éppen ezért az EP 2010. február 10-i állásfoglalásában igen kritikus hangot üt meg az EU teljesítményével kapcsolatban. A legfőbb indok, amiért azt gyengének tekintik, hogy nem volt képes vezető szerepet játszani a tárgyalások során, illetve nem volt ott a Koppenhágai Egyezség végső megfogalmazásánál, melybe így további engedmények kerültek beépítésre. Erre azért kerülhetett sor, mert az EU nem volt eléggé egységes, és a számos uniós politikus közül nem volt senki, akit igazán a közös álláspont képviselőjének lehetett volna tekinteni. A szétforgácsolódás miatt a Közösség nem képviselt elegendő politikai tőkét ahhoz, hogy a „nagyok" (USA, India, Kína, Brazília, DAK) tárgyalásán rész vegyen. Éppen ezért a képviselők azt is fontosnak tartják, hogy az Unió ezentúl egységes hangon szólaljon fel, hiszen csak így lehet mérvadó tényező a tárgyalásokon. Ennek érdekében új "éghajlati diplomáciát" tartanak szükségesnek, melyet főleg az előrébb tartó fejlődő és feltörekvő országokkal szemben tartanak alkalmazandónak. Vagyis az EU-nak újra kell gondolnia, hogy hogyan is akar e téren érvényesülni a nemzetközi porondon, hogyan tudná újból jelentős szereplővé tenni magát. Ehhez jó kiindulási pont lehet ott erősíteni, ahol hagyományosan is jó pozíciókkal rendelkezik, azaz a fejlődő országok tekintetében, mint jelentős donor ország és kereskedelmi partner.

De a képviselők helyesen látják, hogy a stratégiai partnerek tekintetében is fontos a téma napirenden tartása, mi több a közelgő költségvetési felülvizsgálattal kapcsolatban is utalnak a klímaváltozás figyelembevételének fontosságára. A koppenhágai tapasztalatokból okulva támogatásukról biztosítják az ENSZ reformot, de kijelentik, hogy sürgős szükség van munkamódszereinek felülvizsgálatára, azok hatékonyabbá tételére, továbbá hangsúlyozzák elköteleződésüket az ENSZ keretében folytatott klíma-tárgyalások mellett, mivel ez az egyetlen legitim szervezet, amely a Föld egész közössége szempontjából ilyen alapvető fontosságú tárgyat kezelhet.⁸ Ez a lépés azért fontos, mert megerősíti a jelenleg egyedüli fórum legitimitását, melynek tekintélyét a koppenhágai gyenge teljesítmény igencsak megtépázta. Pedig a bizalom most szinte fontosabb, mint valaha, hiszen sürget az idő, az egyezményt minél hamarabb létre kellene hozni. A képviselők által megfogalmazott észrevételeket az EU-nak figyelembe kell(ene) vennie további lépései során, melyek ezáltal hatékonyabbá tehetők, és nagyobb hangsúlyt kapnának a nemzetközi politikában.

Ami az EP-képviselők koppenhágai részvételét illeti, 15 képviselő volt jelen a tárgyalások magas szintű szakaszán, melyet december 14-e és 18-a között tartottak. Sajnálatos módon azonban a napi EU koordinációs találkozókra most sem engedélyezték belépésüket, a svéd elnökség, valamint a Bizottság tájékoztatta őket a legfrissebb fejleményekről. Ezen kívül többféle programon és megbeszélésen vettek részt a küldöttek, akik nagy létszámukra való tekintettel munkacsoportokra voltak osztva. Ezek a következő kérdésekkel foglalkoztak: fenntartható energia és zöld munkahelyek; fejlődő országok, finanszírozás és alkalmazkodás; földhasználat és erdők; illetve emisszió kereskedelem (ide értve a tengeri és légi-közlekedésből származó kibocsátások ügyét). Sor került több kétoldalú találkozóra többek közt Brazília, India, Japán, Dél-Korea parlamenti képviselőivel, de egyeztetéseket folytattak egy magas rangú kínai tisztségviselővel is az elérendő célokról. Továbbá találkoztak nemzetközi szervezetek, NGO-k és az üzleti élet képviselőivel is. Azaz igen széles körben tudták képviselni és megvitatnia az EU álláspontját, és hozzájárultak a globális egyezmény létrejöttét támogatók munkájához. Ez azért is nagyon fontos, hiszen ők azok a képviselők, akiket közvetlenül választanak az EU állampolgárai, tehát végső soron az ő véleményüket is képviselték, az egyszerű állampolgárok hangja is megszólalt Dániában.⁹

Az EP a konferencia után is fontos szerepet kíván betölteni a nemzetközi klímatárgyalások előre vitelében, hozzá kíván járulni az EU álláspontjának képviseletéhez, céljainak előmozdításához. Ezzel kapcsolatban vetette fel Jo Leinen (Európai Szocialisták és Demokraták- S&D, DE), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elnöke, hogy az EP valamennyi, külföldi partnerekkel kapcsolatba lépő delegációjának napirendjén szerepeljen a klímaváltozás, és egy mechanizmust kellene létrehozni, amivel az információkat és eredményeket össze lehetne kötni a klímabiztos tárgyaló körútjaival. Így az EP és a Bizottság egymást erősítve és egymás eredményeire támaszkodva segíthetné elő a közös álláspont érvényesítését.¹⁰

Az EP frakciók álláspontja az egyes vitás kérdésekről

A koppenhágai konferencia nem úgy ért véget, ahogy a legtöbben szerették volna. Bár már előre látszott, hogy nem sikerül létrehozni a tervezett globális egyezményt, sokan bíztak legalább egy politikai nyilatkozat elfogadásában, mely kijelöli az utat e szerződés felé. Mivel ez is felemásra sikeredett, a Koppenhágai Egyezséget végül csak „tudomásul vették", nem csoda, hogy a legtöbb EP képviselő csalódottságát fejezte ki a konferencia eredménytelensége miatt. Azonban akadtak olyanok is, akik nem bánták a történteket. Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója kifejezetten jónak tartotta ezt, arra hivatkozván, hogy a klímaváltozással kapcsolatos adatok bizonytalanok, ezért a kutatási eredmények alapos felülvizsgálatára lenne szükség, és csak ezután szabadna továbblépni. Ez a mostanság felröppent hírek miatti aggodalmat tükrözi, melyek szerint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change - IPCC) néhány előrejelzése eltúlzott volt, illetve hogy a koncepciójukba bele nem illő adatokat egyszerűen elvetették, vagy meghamisították. Az EFD egyenesen azt állította, hogy a klímaváltozással szükségtelen és költséges időpazarlás foglalkozni, mert ez csak egy mondvacsinált probléma.

Rajtuk kívül azonban alig akadt olyan, aki ne sajnálkozott volna a konferencia kudarca miatt. Néhányan azért pozitív elemeket is kiemeltek. Az Európai Néppárt (EPP) a Maldív-szigetek és Costa Rica példáját említette, melyek a következő tíz évben klíma-semlegessé kívánnak válni, hozzátéve, hogy Brazíliában is említésre méltó, 39 százalékos emisszió csökkentést irányoztak elő, de méltatta Norvégia és Japán nagyratörő vállalásait is. Az S&D hangsúlyozta, hogy igenis értek el sikert, hiszen sok olyan ország csatlakozott a Koppenhágai Egyezséghez, melyek nem voltak részesei a Kiotói Jegyzőkönyvnek (a legfontosabbak az USA, Kína és India - hiszen utóbbi kettő ugyan aláírta azt, de az nem állapított meg számukra semmilyen kötelező csökkentést). Az Egységes Európai Baloldal/ Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) pedig rámutatott, hogy a nem kormányzati szereplők mozgósítása kivételes volt, mely megmutatta, hogy a klíma-igazságosságnak igazi, nemzetközi támogatottsága van. A frakciók szerint le kell vonni a tanulságokat, hogy a 2010 végi mexikói csúcs már eredményes legyen.

A technológia és az innováció fontos szereplő lehet addig is, míg megszületik a globális egyezmény, hiszen a fejlesztések hozzájárulhatnak a klímabarát módon való fejlődéshez. Mi több, a zöld technológiák már a versenyképesség részeivé váltak, nagy hangsúlyt kell tehát rájuk fektetni. Az EPP alelnöke, Corien Wortmann-Kool (NL) és környezetvédelmi koordinátora, Richard Seeber (AT) szerint Európa gazdasága sokat profitálhat az olyan klímabarát technológiái exportálásából, mely területeken (épületek, személygépkocsik, energia) az élen jár.¹¹ A frakció azon a véleményen van, hogy a bürokratikus, mindenáron egy kötelező szerződést elérni akaró megközelítés mellett sokkal jobban kellene a technológiára, az innovációra és a piaci alapú megoldásokra koncentrálni, hiszen más országok is ezt teszik. Az USA és Kína jelentős beruházásokat eszközöl a zöld technológiákba, hogy a jövő zöld munkahelyeit létrehozza. Európának sem szabad lemaradnia ebben a versenyben, melyhez egy új iparpolitikára is szükség lenne. Ehhez igen hasonló álláspontot fogalmazott meg az S&D, és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE), ők is kiemelték a zöld munkahelyek és a környezetbarát technológiák fontosságát. Ez a felfogás tükrözi a Zöldek / az Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) és az ECR (akiknek fontos a versenyképesség és a munkahelyteremtés) felfogását is. Egyedül az EFD szerint kellene inkább a már meglévő, költséghatékony technológiákra és az alkalmazkodásra koncentrálni a megkérdőjelezhető hatású, és igen drága klímatechnológiák helyett. Ezen a téren tehát, legalábbis ami a követendő irányvonalakat illeti, nem kell majd nagy vitákra készülni.

A klímafinanszírozással kapcsolatban sok megválaszolandó kérdést hagyott Koppenhága. Az ún. gyorsfinanszírozás keretében 2012-ig összesen 30 milliárd dollár, 2020-ig pedig évi 100 milliárd dollár folyósítását ígérték, melyek különféle forrásokból érkeznek majd, tehát nem csupán országok által tett felajánlásokról van szó. A részletek azonban még kidolgozásra várnak, hogy ki, mikor, mennyivel és milyen módon járul majd hozzá az összegekhez. Az EPP alelnöke, Corien Wortmann-Kool (NL) és környezetvédelmi koordinátora, Richard Seeber (AT) fontosnak tartja, hogy az EU által nyújtandó klímafinanszírozási összegek hatékony felhasználása megfelelő módon legyen ellenőrizve.¹² Az S&D szerint mielőbb el kell kezdeni a megígért klímafinanszírozási összegek előteremtését, hiszen csak így állítható helyre a Koppenhágában meggyengült bizalom a folyamat iránt. A Greens/EFA amellett érvel, hogy a megígért klíma-támogatások ne „újrahasznosított" fejlesztési együttműködési összegek legyenek, más címszó alatt. A GUE/NGL a finanszírozással kapcsolatos kérdések mielőbbi tisztázását sürgeti. Az ECR szerint azonban az Afrikai államok, Kína és India nem szándékozik kibocsátását a nemzetközi megfigyelő rendszernek alávetni, miközben euró milliárdokat kérnek tiszta technológiákra, ami az európai adófizetők szemszögéből elfogadhatatlan. A felmerülő kérdések ellenére tehát viszonylag egyetértés van abban, hogy a pénzeket mielőbb elő kell teremteni, és a felhasználásukat is szabályozni kell.

A kibocsátás csökkentési vállalások körül azonban éles vita bontakozhat ki, ugyanis a vélemények igen vegyesek. Koppenhága után az egyes államok önkéntes vállalásokat tehettek, melyek közül az Unióé nevezhető a legambiciózusabbnak. Ezek együtt azonban nem lesznek elegendők ahhoz, hogy a 2°C-os célt tartani lehessen. Ezért most az EU-ban a 20 százalékos vállalás esetleges megváltoztatásáról folyik vita. Az EPP a 30 százalékos felajánlás feltételessége mellett érvel, azaz ez csak akkor teljesíthető, ha más országok is hasonló mértékű erőfeszítéseket tesznek. Az ECR szerint kifejezetten az EU versenyképességének rovására menne, ha további, unilaterális vállalásokat tenne. Az S&D és az ALDE azonban a 30 százalék felé való elmozdulás mellett érvel, bizonyítandó az EU vezető szerepét. A Greens/EFA és a GUE/NGL azonban még ennél is tovább megy és 40 százalékos csökkentést követel. A Greens/EFA társelnöke, Rebecca Harms (DE) úgy nyilatkozott, hogy ha az EU-nak valóban az a célja, hogy a globális átlaghőmérséklet változást 2°C-on belül tartsa, akkor ekkora célkitűzésre van szükség. Ugyanis az a meglátása, hogy a korábbi 20, illetve 30 százalékos vállalások nem segítenének elérni ezt a célt, nem ösztönöznének valódi gazdasági változásokat, sőt alig jelentenének eltérést a feltételezett kibocsátási szinttől, vagyis az EU célkitűzések messze a többi országéi mögött lennének.¹³ A frakció ezt annak fényben tartja megfontolandónak, hogy jelenlegi információk szerint egy 30 százalékos csökkentés kevesebbe kerülne, mint egy két évvel ezelőtti becslés alapján egy 20 százalékos csökkentés. Ebben a témában tehát elhúzódó vitákra lehet számítani, amit nagy valószínűséggel az Európai Tanács és a tagállamok teherbíró képessége dönt majd el, figyelembe véve a kibocsátás-csökkentés kapcsán mindig felmerülő súlyos gazdasági érdekeket.

A karbon-adó lehetséges bevezetése is felmerült, elkerülendő egy olyan helyzetet, melyben az európai cégeknek be kell tartaniuk bizonyos szabályozásokat, ugyanakkor mások mentesülnének ezek alól, amennyiben nem születik egy átfogó és kötelező egyezmény az emisszió csökkentésről. Az EP-ben az ötletet az EPP és az ALDE néhány francia képviselője is felvetette, talán nem véletlenül, hiszen Nicolas Sarkozy francia államfőnek is volt egy hasonló javaslata.¹⁴ Ez a terület igen kényes, hiszen akár a WTO kereskedelem szabadságát célzó szabályozásival is ellentétes lehet, azonban hosszú távon, egy globális szerződés hiányában, el kell gondolkozni a lehetőségen, ha az EU a vállalt kötelezettségei betartása miatt nem akar versenyhátrányba kerülni. Mivel a kompetitivitás megőrzése közös érdek, valószínűleg nem kerül majd sor nagy vitákra, hiszen az esetleg akadékoskodó pártoknak sem szándéka, hogy az Unió veszítsen erejéből.

A légi közlekedésből és a tengeri szállításból származó kibocsátás 10, valamint 20 százalékos csökkentésének ügyét az EPP és az S&D is megemlítette. Előbbi sajnálkozását fejezte ki, hogy bár egy nemzetközi megállapodás volt a cél, Koppenhágában semmilyen haladást nem sikerült elérni, a konferencia végén megfogalmazott Egyezség meg sem említi ezt a területet. Az S&D felvetette, hogy folytatni kell a megkezdett tárgyalásokat a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organisation (ICAO)) és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organisation (IMO)) keretein belül, és nyomásgyakorlásként egyoldalú intézkedéseket is elő kell készíteni, ha rövid időn belül nem látszik a megállapodás elérésének lehetősége. Ez a terület még igencsak kiforratlan, a tárgyalások továbbvitele ellen nem emelhetők nagy kifogások, ám az egyoldalú lépések kérdése még adhat okot disputákra.¹⁵

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy az EP igyekszik konstruktív szerepet játszani az EU klímaváltozással kapcsolatos tevékenységében, a frakciók véleménye nagyjából egy irányba mutat, persze a hangsúlyokat máshova helyezik. Az Unió által képviselt álláspont többségében tükrözi az EP, mint egész elképzeléseit. Hiszen az Unió is, mint tárgyaló fél, igen nagy hangsúlyt fektet a technológia átadás, az innováció, és a klímafinanszírozás szerepére, illetve a minél nagyobb kibocsátás-csökkentés elérésére.

Azonban az EU, mint szervezet mégsem tudja érvényesíteni ezt a pozitív szinergiát, mivel a tagállamok vezetői nem elsősorban az egységes uniós álláspontot képviselik, hanem saját országuk érdekeit. Emiatt azonban nem tud érvényesülni az „egységben az erő" elve, mely alapján létrejött az integráció. Ezért mielőbb szükség lenne arra, hogy az EU klíma ügyben is megtalálja a „közös hangját", hogy újból főszereplőként tudjon részt venni a klímatárgyalásokon. Szerencsére legalább az EP-frakciók többségében megvan az akarat, hogy előmozdítsák egy átfogó és jogilag kötelező érvényű egyezmény létrejöttét. Így, bár vannak köztük nézeteltérések, például az emisszió csökkentés terén, vélhetően nem rajtuk fog múlni az EU csatlakozása a globális egyezményhez.

Már amennyiben egyáltalán létrejön egy ilyen szerződés, hiszen a tárgyalások a 2010. április 9-e, és 11-e közt Bonnban megtartott egyeztetéseken sem haladtak túl sokat. A találkozó igencsak feszült hangulatban telt, hiszen a tárgyalók először ültek össze a rossz emlékű dániai események óta. Az USA kivételével egyetértettek abban, hogy a Koppenhágai Egyezséget integrálni kell az ENSZ folyamatba és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének égisze alatt kell folytatni megbeszéléseket. Főként eljárási kérdésekkel foglalkoztak, de arról is szó esett, hogy mely részleteket lehetne összerakni az év végi mexikói csúcsig. Míg sok ország ragaszkodott egy átfogó egyezményhez, addig mások részmegállapodások elérését tartották lehetségesnek, például a technológia transzferről vagy az alkalmazkodást segítő forrásokról. Így a bonyolult döntéseket, mint az emisszió csökkentési célkitűzések, későbbre halasztanák. Hogy sikerül-e egyáltalán bármiféle eredményt elérni Cancún-ban, az annak függvénye lesz, hogy a klímafinanszírozási összegek valóban megérkeznek-e. Azonban az a tény, hogy egyes országok máris elkezdték a már megígért fejlesztési segélyeket ilyen címen (is) elszámolni, csak tovább fokozhatja a bizalmatlanságot és még inkább kitolhatja időben a konszenzus létrejöttét.¹⁶

Jegyzetek és hivatkozások:

1 World Development Report 2010, 192.o.

2 Summary note of the work of the EP members in the EU-delegation to the 15th session of the conference of the parties to the UNFCCC in Copenhagen , Denmark (7-18 DECEMBER 2009) (http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/envi/dv/envi_20100126_cop15report_/envi_20100126_cop15report_en.pdf) letöltés: 2010-04-17

3 Euractiv(2010): EU comes up with exit strategy for climate talks (http://www.euractiv.com/en/climate-environment/eu-comes-climate-exit-strategy-global-talks-news-325531?utm_source=EurActiv+Newsletter&utm_campaign=94e1ea4fd8-my_google_analytics_key&utm_medium=email) letöltés: 2010-04-18

4 Communication from the Commission (2010) International climate policy post-Copenhagen: Acting now to reinvigorate global action on climate change (COM(2010) 86) (http://ec.europa.eu/environment/climat/pdf/com_2010_86.pdf) letöltés: 2010-04-18

5 Commission staff working document accompanying the Communication from the Commission: International climate policy post-Copenhagen: Acting now to reinvigorate global action on climate change (SEC(2010) 261) (http://ec.europa.eu/environment/climat/pdf/working_doc_0310.pdf) letöltés: 2010-04-18

6 EP viták (2010): Az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi politika Koppenhága után: a nemzetközi tárgyalások azonnali cselekvéssel történő újraélesztése (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+CRE+20100309+ITEM-011+DOC+XML+V0//EN) letöltés: 2010-04-18

7 European Parliament resolution of 25 November 2009 on the EU strategy for the Copenhagen

Conference on Climate Change (COP15) (http://www.europarl.europa.eu/climatechange/doc/P7_TA-PROV%282009%290089_EN_to_print.pdf%29 letöltés: 2010-04-25

8 Az Európai Parlament 2010. február 10-i állásfoglalása az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián (COP 15) elért eredményekről (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2010-0019+0+DOC+XML+V0//HU) letöltés: 2010-04-17

9 Summary note of the work of the EP members in the EU-delegation to the 15th session of the conference of the parties to the UNFCCC in Copenhagen , Denmark (7-18 DECEMBER 2009) (http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/envi/dv/envi_20100126_cop15report_/envi_20100126_cop15report_en.pdf) letöltés: 2010-04-17

10 EP viták (2010): Az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi politika Koppenhága után: a nemzetközi tárgyalások azonnali cselekvéssel történő újraélesztése (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+CRE+20100309+ITEM-011+DOC+XML+V0//EN) letöltés: 2010-04-18

11 EPP Press Release (2010): EU should advance climate change diplomacy. Corien Wortmann-Kool MEP and Richard Seeber MEP (http://www.eppgroup.eu/press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=9273&PRContentID=15982&PRContentLG=en) letöltés: 2010-04-16

12 Uo.

13 The Greens Press Release (2010): UN climate talks: Greens submit alternative emissions reduction target to UN climate body on behalf of EU

(http://www.greens-efa.org/cms/pressreleases/dok/324/324512.un_climate_talks@en.htm) letöltés: 2010-04-16

14 A francia elnök 2009 szeptemberében jelentette be a javaslatát, mely a Franciaországban felhasznált olaj, szén és gáz szén-dioxid kibocsátására 17 eurós (4500 Ft) adót vetett volna ki tonnánként. Azonban 2009. december végén, alig pár nappal a törvény életbelépése előtt a francia Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte azt, mivel aránytalanul nagy terhet rótt volna a háztartásokra, míg számos ipari szennyező mentességeket kapott volna. Miután a tavaszi regionális választásokon pártja vereséget szenvedett, Sarkozy arra kényszerült, hogy visszavonja vitatott kezdeményezését, és helyette egy EU szintű karbon-adó mellett foglaljon állást.

15 EP viták (2010): Az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi politika Koppenhága után: a nemzetközi tárgyalások azonnali cselekvéssel történő újraélesztése (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+CRE+20100309+ITEM-011+DOC+XML+V0//EN) letöltés: 2010-04-18

16 Huq Saleemul (2010): Bonn climate talks: picking up the pieces after Copenhagen (http://www.guardian.co.uk/environment/cif-green/2010/apr/12/bonn-climate-talks-copenhagen) letöltés: 2010-04-18

vissza