Az elnökséget betöltő tagállam kulcsszerepet játszik az Unió külső képviseletében és álláspontjának megjelenítésében is. Az elnökségek munkájának összehangolása érdekében az elnökségek triókat alkotnak és közösen állapodnak meg a fontos témákban, amelyekkel az Uniónak foglalkoznia kell.  

Svédország a francia-cseh-svéd trió utolsó tagja, őket a spanyol-belga-magyar trió követi. A soron következő elnökség fél évig tölti be a posztját és rendszerint megörökli az előző éra problémáit és prioritásait. Amellett, hogy lehetősége van a saját országa számára fontos kérdésekkel foglalkozni, föl kell készülnie a váratlan eseményekre és az azokra történő gyors reagálásra. A svéd kormány elmondása alapján egy hatékony, nyitott és eredményorientált vezetést kíván megvalósítani, aminek keretein belül előmozdítja, mind a közös európai, mind a svéd érdekeket. Fontos célkitűzésük, hogy megerősítsék Svédország szerepét az Unión belül és az Unió helyzetét a világpolitikában. Valószínűleg nagyobb szerepet fognak kapni a regionális és helyi kezdeményezések, mint például a Balti-tengeri Stratégia. A svéd elnökségnek a prioritásokon kívül felügyelnie kell 2009. november 1-én az Európai Bizottság új tagjainak hivatalba lépését, illetve együtt kell dolgoznia a június 7-én megválasztott új Európai Parlamenttel is.

A svéd elnökség prioritásai elsősorban azokból a problémákból fakadnak, amelyekkel az Európai Uniónak jelenleg és a közeljövőben meg kell küzdenie. Ezek többek között a gazdasági válság negatív hatásai a munkaerőpiacra, illetve az Európai Unió és tagállamai gazdasági növekedésére, a pénz- és hitelpiac összeomlása, a versenyképesség megőrzésének nehézségei, a növekvő államháztartási hiányok, a környezetvédelmi problémák, mint például a klímaváltozás, az Unió bővítésének várható hatásai és a globalizáció.

A fentiek és a svéd kormány állásfoglalása alapján a prioritások a gazdasági válság leküzdése, ezen belül a Larosiére-jelentésben tett javaslatok megvalósítása, a fenntartható fejlődés, a klímaváltozás és környezetvédelem, az európai intézményrendszer átalakítása, a Balti-tengeri Stratégia és az Unió bővítése köré csoportosulnak. Fontos szerepet fog játszani a külpolitika és a védelmi politika is.

A gazdasági válság nehéz idők elé állítja az Unió polgárait, szembenézve a bizonytalansággal, a növekvő munkanélküliséggel és a protekcionista tendenciákkal a gazdaság területén három fő prioritást különböztet meg a svéd elnökség. Az első prioritás a gazdaság és pénzügy területe. A svéd miniszterelnök első és legfontosabb teendőnek a visszaesés megállítását tartja, ehhez kiindulópontként a már meglévő agenda szolgál a növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás területén. Ezzel kapcsolatban két nagy kihívás előtt áll az Unió. Az első, hogy visszaállítsák a pénzpiacok működőképességét és a beléjük vetett bizalmat, ennek pedig a hitelkínálati rendszer helyreállítása az egyik sarkalatos pontja. A második kihívás, hogy ellenálljon az Unió a munkaerőpiacot érő negatív hatásoknak, a munkanélküliség növekedésének, hiszen a munkaerőpiac helyzete nagyban meghatározza a gazdasági növekedést. A svéd elnökség támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy átképzéssel és támogatással kéne ösztönözni az uniós polgárokat, hogy saját vállalkozásokba kezdjenek, ezzel is megtartva a foglalkoztatási szintet. Ennek az aktív foglalkoztatási politikának meg kell akadályoznia a protekcionizmus előretörését is. A második prioritás a pénzpiac felügyeletének és szabályozásának kialakítása, amellyel elejét kívánják venni a később gazdasági válságoknak. A stratégia alapjául a Larosière-jelentésben foglalt javaslat szolgál: egy közös európai bankfelügyelet létrehozása. Ehhez azonban szükségük lesz a teljes Európai Unió politikai támogatására. A harmadik prioritás a tagállamok államháztartásának hosszú távú stabilizációja, ennek azonban elengedhetetlen feltétele a költségvetési fegyelem, amelyet egyes országok a válság előtt nem tartottak be, ezzel is nehezítve jelenlegi helyzetüket. A távlati célkitűzés az országok adósságának visszafizetése és a gazdasági stabilitás és növekedés összehangolása, hogy a jövőben a tagállamok szembenézhessenek a demográfiai kihívásokkal.

A fenntartható fejlődés szintén az egyik prioritás lesz az elkövetkező fél évben. Miután 2009. június 3-án a Lisszaboni Stratégiát sikeretlennek deklarálta a svéd kormány, mivel nem fog sikerülni a kitűzött célokat 2010-ig megvalósítani, ezért az új elnökség a Stratégia újraélesztését tartja rendkívül fontosnak a 2010 utáni időszakra, ez az új stratégia lesz hivatott biztosítani a fenntartható fejlődést és a teljes foglalkoztatottságot az Európai Unióban. Az eredeti stratégiának hét fő kihívással kellet megbirkóznia: éghajlatváltozás és tiszta energia, fenntartható közlekedés, fenntartható termelés és fogyasztás, a természeti erőforrások megőrzése és kezelése, közegészségügy, demográfia és migráció, globális szegénység és fenntartható fejlődés. Az eredményeket minden második évben a Tanács decemberi ülésén egyeztették. Az új módosított stratégia annyiban egészíti ki az előzőt, hogy a munkát jövedelmezővé kell tenni, támogatni kell a humántőkébe és a kutatásba való befektetést, biztosítani kell a nyitottságot az EU-n belül és kifelé egyaránt és tovább kell fejleszteni a befektetési környezetet és a beruházásokat. A nagyobb foglalkoztatási arány növelése érdekében támogatni kell a nők munkavállalását, amely az Unió szerte 14 százalékkal marad el a férfiakétól. Ezt megfizethető és jól működő gyermekmegőrzési rendszerrel és adótámogatásokkal kívánják megvalósítani. Az újratervezett Lisszaboni Stratégia megvalósításához elsősorban egy új és hatékonyabb értékelő és ellenőrző rendszert kívánnak létrehozni. A svéd elnökség kezdeményezni fogja a stratégia kiterjesztését a 2010-2020-as időszakra, amelyben a környezetvédelem, a környezetbarát technológiák fejlesztése és a demográfiai változások is nagyobb szerepet fognak játszani.

Andreas Calgren svéd környezetvédelmi miniszter és Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter tanácskozásán és a svéd miniszter több sajtótájékoztatójában is szó esett a környezetvédelemről és a hozzá kapcsolódó javaslatokról. A klímaváltozást illetően a svéd elnökség folytatja az Európai Unió eddigi ambiciózus klímapolitikáját, ezért Svédország előkészíti egy nemzetközi kibocsátás-csökkentési egyezmény kidolgozását a decemberi koppenhágai nemzetközi klímacsúcsra, amelyet reményei szerint az uniós tagállamok más fejlett országokkal karöltve nagy többséggel elfogadnak. A svéd környezetvédelmi program másik alappillére az öko-hatékony gazdaság és a működőképességébe vetett bizalom. Ezen elképzelés szerint a környezetvédelem és fejlesztése összeegyeztethető a gazdasági növekedéssel és a versenyképességgel. Az öko-hatékony gazdaság egyszerre célozza meg a klímaváltozás hatásainak enyhítését, az ökoszisztéma rugalmasságát, a fenntartható energiahasználatot, az erőforrás politikát, a gazdasági növekedést, az ipari megújulást, az innovációt és a versenyképességet. A tárgyaláson is felmerült harmadik jelentős célkitűzés a Biológiai Sokféleség Egyezményben lefektetett célkitűzések elérése, miszerint az egyezmény aláírói megőrzik a földi élet sokszínűségét, fenntarthatóvá teszik a használatát, valamint biztosítják a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztását és 2010-re mérséklik a biológia sokféleség, más szóval a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a 2010 utáni genetikai erőforrásokkal kapcsolatos tárgyalások előkészítésre.

A Balti-tengeri Stratégiának három célja van: legyen a tenger tisztább, biztonságosabb és a régióban legyen jólét. A Stratégiát 2009. június 10-én mutatja be az Európai Bizottság. A Balti-tengeri országok együttműködésével szeretnének sikeresen gátat szabni a túlhalászatnak, a tenger szennyezésének és algásodásának. Ezenkívül jólétet és növekedést kívánnak biztosítani a régiónak, vissza akarják szorítani az emberkereskedelmet, egyesítenék a régió tengeri járőregységeit, eltörölnék a kereskedelmi korlátokat, hogy kisebb cégek is üzletet alapíthassanak a régióban. A svéd vezetés kihangsúlyozta, hogy ezt kizárólag a meglévő források hatékonyabb elosztásából kívánják megvalósítani és remélik, hogy a többi régió és követni fogja a példájukat.

Az intézményrendszer szempontjából az az elsődleges kérdés, hogy a második ír referendum után életbe lép-e a Lisszaboni Szerződés, amely több pontjában módosítaná a Nizzai szerződésben foglaltakat, így a fő kérdés az, hogy melyik szerződés szabályai alapján kell majd elnökölnie a svédeknek az Európai Tanácsban. A 2009 végén lejáró Hágai Programot egy új Stockholmi Programnak kell felváltania, ami egy keretet határoz meg az uniós rendőrségi és vámügyi, büntető- és polgárjogi együttműködés, illetve a menekültügyi, bevándorlási és vízumpolitika 2010-2014-es időszaka számára.

A svéd elnökség számára a bővítéssekkel kapcsolatos jelmondat „a több az jobb". Egyértelműen pozitívan tekintenek a tagállamok számának a növekedésére, ugyanis ebben látják az esélyét, hogy az Európai Unió nemzetközi szerepe nőjön, a politika, a fejlődés és a kereskedelem terén. Az újabb csatlakozások a svéd vezetők szerint elősegítik az összefogást és az együttműködést, pozitív hatással vannak a demokráciára, a stabilitásra és a konfliktusok békés megoldására. Ezenkívül a bővítés elősegíti a jólétet, a növekedést és összekapcsolja a közlekedési, kereskedelmi és energiaellátási hálózatokat az Unióban. Több országgal, a svédek véleménye szerint, az Unió kedvezőbb helyzetbe kerül olyan problémák megoldásánál, mint a nemzetközi bűnüldözés és a környezetvédelmi kihívások. Ennek tükrében komoly előrelépések várhatóak Törökország csatalakozási folyamatában, amennyiben rendezi a területi nézeteltéréseit Ciprussal, kivonja a csapatait a szigetről és megnyitja a kikötőit, illetve reptereit a ciprusi hajók és repülőgépek számára, ezzel teljesítve az Ankarai Protokollt. Azonban nem hagyhatják figyelmen kívül a Törökország csatlakozása iránt érzett félelmeket. Várhatóan Horvátországgal rendben folytatódnak a tárgyalások, Macedóniával pedig megkezdődhetnek, miután az ország már megkapta a tagjelölt státuszt. További célkitűzés, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatot a még nem tagállam balkáni országokkal.

A katonai védelem szempontjából Sten Tolgfors svéd védelmi miniszter vázolta a célkitűzéseket. Elsősorban növelni kell az Európai Unió nemzetközi szerepét, másrészről elő kell segíteni a katonai és polgári missziók együttműködését, hogy a fegyverek letétele után minél hamarabb stabilizálni lehessen a békét és az intézményrendszereket a háború sújtotta övezetekben, végül, de nem utolsósorban a parti őrség ellenőrző és cselekvőképességét kell növelni. Ezt mind az illegális migráció, mint a kalóztámadások megkövetelik.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a svéd elnökséget ugyanazok a kulcsszavak fogják jellemezni, mint amiket az új elnökség logójának a megalkotásakor figyelembe vettek: klíma, fény, párbeszéd, átláthatóság, gyakorlatiasság, eredményorientáltság.

Források:

vissza