Az Egységes Európai Okmány (Single European Act, SEA) 1987. január elsején lépett hatályba, amelynek nyomán rengeteg új szabállyal bővült a Közösség joganyag. Az alapszerződések módosítását rengeteg tényező, köztük az olajár-robbanások, a 1981-es görög, illetve az 1986-os portugál és spanyol csatlakozás, az egyhangú szavazási rendszer tarthatatlansága, stb. tett szükségessé. Az Okmány rendelkezései a Parlament számára jelentős változásokkal jártak. A Tanácsnak ezentúl a közlekedés, a kutatás-fejlesztés és a környezet-védelem területén is kötelező volt konzultálnia a Parlamenttel. Az Okmány ezen kívül két új döntéshozatali eljárást is bevezetett, a hozzájárulási és az együttdöntési eljárást.

            A hozzájárulási eljárás lényege, hogy a Parlament vétójogot kapott néhány nagy fontosságú kérdésben, mivel a Tanácsnak be kell szereznie a Parlament egyetértését ahhoz, hogy az adott kérdésben döntést hozzon. Ez egy nagyon fontos előrelépés volt az Európai Parlament jogkörének kibővítésében, de az Okmány szerint elsősorban nemzetközi vonatkozású ügyekre terjed ki ez jogkör, pl.: új ország belépésének vagy harmadik országgal kötött társulási és együttműködési szerződésnek jóváhagyása.

            A másik bevezetett eljárás, az együttműködési eljárás volt azonban az igazán fontos előrelépés. Ez egy bonyolult kétolvasatos eljárás, melynek során, ha a Parlament első olvasatban elutasítja a javaslatot, a Tanács csak egyhangúan hozhat döntést, és ez rákényszeríti a Tanácsot a kompromisszumos megoldás keresésére, vagyis abba az irányba viheti a döntéshozatal egészét, hogy a Tanács elfogadja a Parlament módosító javaslatait. Ennek a mechanizmusnak az a hátránya, hogy meglehetősen bonyolult, és a Parlament még így sem vált döntéshozó szervvé, csak módosítani vagy lelassítani tudta azt.

            Az Egységes Európai Okmányról általánosságban elmondható, hogy kibővítette a Parlament jogkörét, de ez a hatáskörbővülés korlátozott volt. Problémás volt, hogy nem tartozott sok terület a két újonnan bevezetett eljárás hatálya alá, tehát továbbra is a Tanácsé maradt a végső döntés joga.