Európai Parlamenti Szemle

A frakció vezetői: Monica Frassoni (olasz; pártja: Federazione dei Verdi), Daniel Cohn-Bendit (német; pártja: Bündnis 90/Die Grünen)

Az Európai Parlament negyedik legnagyobb frakciójának képviselői két nagy pártcsoportba tömörülnek. 1999-ben ezek együttműködési szerződést írtak alá és a választásokra közös programot dolgoznak ki. Céljuk többek között az alapvető jogokon és környezet tiszteletben tartásán alapuló demokratikus társadalom kialakítása, a munka világában a szabadság biztosítása, küzdelem a munkanélküliség ellen. A Zöldek a szubszidiaritáson és a szolidaritáson alapuló európai integráció megteremtését szorgalmazzák, a gazdasági fejlődést pedig ökológiai, kulturális és környezeti értékek tiszteletben tartásával képzelik el.

Két alapvető szempontjuk a környezetvédelem és a demokratikus jogok biztosítása gazdasági, valamint kereskedelmi területeken. Ez a két szempont érvényesül teljes politikájukban. Külügyek terén a békés megoldások, a fegyveres erőszak elkerülése mellett teszik le voksukat, a döntéshozatalban pedig a nem kormányzati- és civil szervezetek, valamint a lakosság nagyobb szerepvállalását képzelik el.[1]

Felmerül a kérdés, mi különbözteti meg ezt a frakciót a többitől. A megoldásra váró problémák sok esetben hasonlóak, de a prioritások nem. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség számára a két legfontosabb krízist a munkanélküliség és a környezet állapota jelenti. Ami az előbbit illeti, ezt más pártok is kiemelten kezelik, azonban amíg például a liberálisok a gazdasági fejlődésben látják a probléma megoldását, addig a Zöldek a neoliberális gazdaságpolitikával szemben szociális értékekre fektetik a hangsúlyt. A liberálisok számára a környezetvédelem nem kiemelkedő fontosságú, inkább a gazdasági sikerességet helyezik előtérbe. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség a fenntartható fejlődés mellett érvel, melyből világosan látszik, hogy ideológiáját tekintve a frakció a politikai baloldalhoz sorolható. Hagyományosan egyébként is a szocialistákkal kötnek szövetséget.[2]

Az 1970-es évek világgazdasági válsága, az olajárak robbanásszerű emelkedése, a nyersanyagok egyre nagyobb felhasználása, valamint a plurális parlamenti demokrácia működési zavarai hívták életre a zöld mozgalmakat. Fiatalok által kezdeményezett akciók segítségével léptek fel a háború, az erőszak ellen, figyelmeztettek a fogyasztói társadalom hibáira, és előtérbe állították a környezetvédelmet. Természetesen a mozgalom a nyugati országokból indult, az első zöld párt 1973-ban Nagy Britanniában jött létre. A volt szocialista országok diktatórikus rendszereiben nem sok szó eshetett környezet megóvásáról vagy demokratikus berendezkedések követeléséről. A szervezetek azonban csak párttá alakulásuk után tudták igazán befolyásolni a politikai- és közéletet.

Először 1984-ben kerültek be zöld képviselők az Európai Parlamentbe: heten Németországból, egy képviselő Belgiumból, egy pedig Hollandiából. A képviselők a Szivárvány Csoport tagjai lettek. Az 1989-es választások után önálló csoportot szerveztek, szakítva a regionális pártokkal. Ennek oka az eltérő programjukban és megerősödésükben keresendő. A Zöldek a gazdasági és ökológiai problémák megoldását a fenntartható fejlődésben látták.[3] A frakció létszáma 1989 óta folyamatosan nőtt, főleg a nyugati országokban megerősödött zöld pártok miatt. 1993-ban, Helsinkiben alakult meg a Zöld Pártok Európai Föderációja, mely elsősorban az észak-európai államokat tömöríti. Az északiak azonban kevésbé dominánsak az ún. kontinentális zöldekhez képest, akik sokkal kritikusabban szemlélik az európai integrációt. Mind kiállak az Európai Parlament megerősítése mellett, nevezetesen a minősített többségi eljárások általánossá tételéért, jogi aktust kezdeményező jogkörért, a költségvetési eljárásnál pedig a végső döntési lehetőségért.

Már 1981 óta létezett a jelenlegi frakció másik pártját alkotó Európai Szabad Szövetség, melyet európai regionális pártok hoztak létre régiójuk számára nagyobb autonómiát követelve. Az ESZA képviselői is az EP Szivárvány Csoportján belül politizáltak, tehát kapcsolatuk a zöldekkel nem új keletű. Az EFA két cikluson át tagja volt a csoportnak, majd 1994-től az Európai Radikális Szövetséghez csatlakozott. [4]

1999-ben csatlakoztak a Zöldekhez, ezzel a frakció felvette a Zöldek/Európai Szabad Szövetség elnevezést és már akkor is a negyedik legnagyobb frakciót alkotta az Európai Parlamentben, 12 tagállamból, 45 képviselővel. 2004-ben ismét negyedikként bekerültek, ám a delegáltak száma 42-re csökkent.

A csoport, mint azt neve is tükrözi két önálló politikai család együttműködési szerződése alapján jött létre, amit a 2004-es választásokra kidolgozott közös program testesített meg. A Zöldeknek két európai szervezete van, az Európai Zöld Párt és a Fiatal Európai Zöldek Föderációja. A programjuk nagyon hasonló, mégsem lehet egységes európai zöld pártról beszélni. Az Európai Szabad Szövetség viszont olyan szervezet, mely az összes európai regionális, állam nélküli kisebbség védelmében tevékenykedő pártot egyesíti.

A 2004-es választásokon a közös képviselőcsoport létszáma kevesebb volt, mint 1999-ben. Összesen 41 tagjuk jutott be, ebből 34 zöld, 7 regionális, később pedig egy független képviselő is csatlakozott a frakcióhoz.

Ma már minden európai országban léteznek környezetvédelemre specializált érdekérvényesítő csoportok. Korábban azonban csak a nyugat-európai országokban tudtak ilyen jellegű szervezeteket létrehozni. 1984-ben a belga, a brit, a francia, a német, a svéd és a svájci pártok Liège-ben hozták létre az első európai zöld szervezetet, mely a Zöld Pártok Európai Föderációja nevet viselte. Egyre több tagja lett, így szervezettebb akciókkal tudott fellépni, többek között igyekeztek a volt szocialista országok békés rendszerváltását elősegíteni. Felmerült továbbá egy közös egységes intézmény létrehozása is, így 1993-ban Helsinkiben az addigi közös koordinációból megalakult a Zöld Pártok Európai Föderációja vagy másik nevén az Európai Zöld Párt (European Green Party).

A szervezetnek 30 országból 33 szervezet a tagja. A célja, hogy kapcsolatot tartson főleg a nemzeti és európai szintű szervezetek, valamint az egyes szakminiszterek között. Tagjai egy egységes európai környezetvédelmi politika kialakításán és koordinációján dolgoznak, mely élhetőbb környezetet teremt a kontinensen. Céljuk még a világ zöld pártjainak megerősítése is. Az európai zöldek alapelvei közé sorolják a környezetbarát gazdasági fejlődést, globális biztonságot és kiállnak egy új európai állampolgárság mellett, mely az emberi, kisebbségi és bevándorlási jogokon alapul.[5]

A Fiatal Európai Zöldek Föderációja (Federation of Young European Greens - FYEG) 1988-ban Belgiumban alakult azzal a céllal, hogy Európában minél közelebb hozza egymáshoz a fiatalokból álló környezetvédelemi szervezeteket és zöld politikai csoportokat. Céljuk a közös akciók szervezése volt. Tagjai általában zöld pártok ifjúsági szervezetei és nem kormányzati szervezetek. Titkárságuk az Európai Parlament brüsszeli épületében található.

Politikai tevékenységük nem korlátozódik lobbizásra, ellenkezőleg, részt vesznek utcai kampányokban, akciókban, kapcsolatot tartanak helyi szervezetekkel és támogatják azok szervezkedéseit. Környezetvédelmi szemináriumokat, órákat, táborokat, politikai vitákat rendeznek, képzéseket vezetnek Európa szerte, politikai kampányokban is szerepet vállalnak.[6]

Magyarországon is létezik zöld párt, mely a Zöld Demokraták névre hallgat. Azonban még nincs olyan erős szavazótábora, mint a Nyugat-Európai országoknak.

Az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance - EFA) olyan pártokat egyesít, amelyek Európa különböző régiói és államnélküli nemzetei demokratikus jogaiért és autonómiájáért küzdenek. Ezek különböző kormányzati szinteken képviseltetik magukat és demokratikus, alkotmányos, valamint békés úton igyekeznek elérni céljaikat. Az EFA azért küzd, hogy a fent említett területeken a népek demokráciában, kisebbségi jogaikat elismerve és tisztelve élhessenek. Véget akarnak vetni az őket ért rasszizmusnak, követelik a szociális igazságosságot, egyenlőséget és progresszív politikát. A zöldekhez hasonlóan céljaik közé sorolják a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést. Külügyekben pacifizmust, a konfliktusok békés megoldását követelik.

A Szövetség 1981-ben alakult, amikor is a politikai pártok brüsszeli ülésén megállapodtak, hogy Európa decentralizációjáért küzdenek majd a hatalommal bíró országok ellenében. Azóta az egyes pártok jobban megerősödtek és képesek az Európai Parlamentben is együttműködni az államnélküli nemzeteket érintő kulcskérdésekben. A strukturális alapok kiosztásánál a hátrányosabb helyzetű régiókat támogatják, küzdenek a kisebbségi jogokért és a szélesebb körű nyelvhasználatért.

Az Európai Szabad Szövetség elfogadott egy kilenc pontból álló politikai prioritás-listát, mely az EU sokszínűségének támogatására és elismerésére irányul:

Az Európai Parlament demokratikus átalakítását szorgalmazzák, melyet a történelmi nemzetek alkotmányos elismerésével képzelnek el.
El akarják törölni vagy megreformálni a regionális európai bizottságot.
A különböző nyelvi terminológiák tudatosabb használatát követelik, így ismerve el a történelmi nemzeteket és régiókat.
Kezdeményezik az Európai Unió szerződéseinek reformját, a Bizottság kiterjedtebb konzultációját.
Szerintük jobb kapcsolatot és nagyobb beleszólást kellene engedni az egyes régiók számára a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bíróság ülésein.
A szubszidiaritás elvét nyomatékosítják, mely a cselekvést a helyi, közösségi szintekre delegálja.
Követelik az önkormányzatok és autonóm területek parlamentjeinek bevonását az EU döntéshozatalába.
Támogatni és védeni kell az Európai Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét.[7]

Az Európai Szabad Szövetség elnöke Nelly Maes. Politikailag 29 régióban aktívak, többek között Galíciában, Katalóniában, Savoyában, Andalúziában, Korzikán, Görögországban a macedón kisebbségeknél, Belgiumban a német ajkú lakosság körében, a flamand területeken, Elzászban, Dél-Tirolban, Skóciában. Ez a párt a magyarok számára különösen fontos lehet, mert a szlovákiai és erdélyi magyar kisebbség ügyének felvállalását a szervezet jövőbeli tervei közé sorolja.

Jelenleg nincs képviselő.
Danmark / Dánia (1 képviselő)
Margarete Auken - Pártja: Socialistisk Folkeparti
Deutschland / Németország (13 képviselő)
Angelika Beer - Pártja: Bündnis 90/Die Grünen

Raül Romeva i Rueda - Pártja: Iniciativa per Catalunya Verds
France / Franciaország (6 képviselő)

Sepp Kusstatscher - Pártja: Federazione dei Verdi
Kipriaki Dimokratia / Ciprus

Jelenleg nincs képviselő.
Latvijas Republika / Lettország (1 képviselő)

Tatjana Ždanoka - Pártja: Par Cilveka Tiesibam Vieneta
Lietuvos Respublika / Litvánia

Joost Lagendijk - Pártja: GroenLinks
Österreich / Ausztria (2 képviselő)

A zöldek az Európai Parlamentben 1984 óta vannak jelen, 1989 óta létezik önálló Zöld képviselőcsoport. 1999 óta működnek együtt a regionális pártokkal, ekkor jött létre a Zöldek/ESZA pártcsoport. A frakció törzsét jelenleg a német zöld pártok adják, közülük került ki a csoport egyik elnöke: Daniel Cohn-Bendit. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy 1999 és 2004 közötti ciklusban francia mandátummal került be a parlamentbe. A csoport másik elnöke Monica Frassoni, az olasz zöld párt tagja. A frakció alelnökei:

Ian Hudghton, skót, Skót Nemzeti Párt elnöke
Jean Lambert, brit, az Angol Zöld Párt tagja
Pierre Jonckheer, belga, a zöld pártoknál tevékenykedik, tagja volt a ruandai mészárlást vizsgáló bizottságnak
Heide Rühle, német, a német zöld párt (Bündnis 90/Die Grünen) tagja
Claude Turmes, belga, a zöld pártoknál tevékenykedik, korábban jóga tanár volt

A frakció a szakbizottságok munkáját általában környezetvédelmi és humanitárius szemmel figyeli, és ennek megfelelően tevékenykedik az Európai Parlamentben. Képviselőik száma 42, ami ugyan a korábbi ciklushoz képest kevesebb (45), mégis jelentős érdekérvényesítő csoportként tartják őket számon. Sok eredményt értek el európai szinten, a bizottságok szintjén is.

A CO₂kibocsátás terén a csökkentés és a kereskedelmi emissziós kvóták 50%-os vállalást szorgalmaztak. A vízszennyezés terén elértek egy új keretprogram kidolgozását. Sikerült nagyobb átláthatóságot elérni a gyógyszervállalatok kereskedelmét illetően. Az eredmények között tartják számon továbbá a nehézfémek használatáról szóló európai szabályozás megszületését, de a zöldek részt vettek mezőgazdasági témában az energianövényekkel kapcsolatos problémák megoldásában. Általában a megújuló energiák használatát szorgalmazzák, illetve környezetbarát agrártermelést. Elérték, hogy a génkezelt termékeknek speciális ellenőrzéseken kell átmenniük, mielőtt bejöhetnek az EU-ba.

Megvizsgálták a költségvetés környezeti, ökológiai, szociális következményeit és ennek alapján módosító javaslatokat nyújtottak be a költségvetési vita során. Ipari kérdésekben a softwerek és technikai vívmányok szabad, korlátozások nélküli használatáért harcolnak. A strukturális alapok kiosztásánál környezetbarát megoldásoknak adnának nagyobb összegeket, egyébként több projektet ennek megfelelően írtak ki, ami fenntartható fejlődés megvalósítását célozza meg. Kulturális szempontok tekintetében a legaktívabb csoport volt, amely kiállt az európai filmgyártás védelmében. A zöldek támogatják egy a „Határok nélküli televíziózásról" szóló irányelv elfogadását.

A közös külpolitika területén a nagyobb átláthatóságot szorgalmazták. Külön figyelmet fordítottak a nők jogaira, külön irányelvet fogadtattak el a szexuális zaklatás áldozatainak és szemtanúinak védelmében. A frakció 2004 óta szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság élére nő kerüljön.[9]

2006 első felében sok szó esett energiáról, hiszen az Európai Bizottság és az Európai Tanács is tárgyalt a „Biztonságos, Versenyképes és Fenntartható Energiapolitika Európának" című dokumentum jövőjéről. Előrejelzések szerint 2030-ra az EU olajszükségleteinek 94%-át importálja majd, amely szám jelenleg 70%. A világ olajkészleteinek 30%-a a Közel-Keleten van, amely készletnek majdnem a felét Szaúd-Arábia birtokolja. Az olajárak egyre nagyobb emelkedése és az olajkészletek szűkössége fenyegeti Európát a következő évtizedekben, ami ellen a Zöldek/EFA frakciója szerint csak úgy lehet küzdeni, ha Európa kevésbé függ az olajtól. Nagyon fontos az egységes fellépés, nemcsak a tagállamok, az Európai Tanács és az Európai Bizottság részéről, hanem a nem kormányzati szervekkel, a nemzeti parlamentekkel és az ipari létesítmények vezetőivel is együtt kellene működni ebben a kérdésben. A probléma főleg a szállítási szektort érinti, ahol a felhasznált energia 96%-a olaj. Ezért ennek használatát kell elsőként csökkenteni, bio-üzemanyagokkal, elektromos árammal működő rendszerek, megújuló energiaforrásokon alapuló szállítási eszközök hálózatával. Fontos lenne továbbá a nagy olajtársaságok váratlan nyereségeit egységesen megadóztatni.

2005-ben indult a CO₂-kibocsátás kereskedelem rendszere [Emissions Trading Scheme (ETS)], amit tovább kell majd fejleszteni a Kyotoi Egyezménynek megfelelően. Az emissziós kvótákkal való kereskedelem profitot nyújthat nagyvállalatoknak a társadalom kárára, az energiaárak növekedésével, így a rendszer további szabályozása szorul. A tagállamoknak a megújuló energiaforrásokra támaszkodva át kell alakítaniuk a szállítási rendszerüket. Az embereknek változtatniuk kellene közlekedési szokásaikon, hogy a fenntartható energiagazdálkodás biztosítható legyen.

1. A nukleáris energia használatának csökkentése. Ez az energiaforrás nem ad választ az éghajlati problémákra és a készletek szűkösségére, továbbá olyan kockázatokat hordoz - baleset, terrorizmus, szennyezés, hulladék - amelynek bekövetkezése óriási emberáldozatokat követelhet.

2. A második fő irány a globális felmelegedés csökkentése. A Kyotoi Jegyzőkönyvben vállaltak teljesítése sokat segít majd, de az EU-nak 2020-ig 30, 2050-ig pedig 80%-kal kell csökkenteni az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását.

A Zöldek/EFA csoport által szorgalmaz együttműködés szintjei: 1. Globális szint, amely tekintetben a nemzetközi szervezeteknek és az államoknak kellene kooperálniuk a hatékony és fenntartható energiafelhasználás jegyében. 2. Nemzeti szint, ahol az EU a nemzeti szakosított intézményekkel közös ellenőrzést biztosíthat. 3. Regionális és helyi szint, mivel a döntések többnyire itt születnek, ezért itt is fontos a hozzáértés. 4. Nagyvárosok, hiszen a nagyvárosok együttműködése csökkenthetné igazán az energiafelhasználást és természetesen a polgárok csak úgy tudnak változtatni szokásaikon, ha a felsőbb szintek kapcsolatba lépnek velük és segítenek az energiatakarékos, környezetbarát életmód kialakításában.[10]

Az európai zöldek támogatják az Európai Alkotmányos Szerződés elfogadását, mert szerintük ez lehet a demokratikus Unió alapja, amely írásba foglalja az alapvető jogokat, közös értékeket és felvázolja a követendő célokat. A szerződés megerősíti a szociális és emberi jogokat, melyeket az unió nemzetközi tevékenysége során követ, leegyszerűsíti a korábbi szerződéseket, a döntési mechanizmusokat átalakítja. Hozzásegít egy egyszerűbb és átláthatóbb intézményrendszer kialakításához.

Ugyanakkor a zöldek szerint ez csak a kezdet. Az Alkotmányos Szerződés nem alakítja ki a kívánt szociális rendet, a demokratikus deficitet sem oldja meg tökéletesen. A szövegben megmaradt a nemzetállami vétó lehetősége és továbbra is inkább kormányközi együttműködéssel hozzák meg a döntéseket. A zöldek sajnálattal vették tudomásul, hogy az európai polgárok Franciaországban és Hollandiában elutasították a szerződést. A frakció ennek ellenére nem ellenzi a szöveg későbbi elfogadását és sürgetik a mielőbbi módosítást. A zöld képviselők optimista módon azt szeretnék, ha az emberek véleménye serkentőleg hatna egy jobb Alkotmányos Szerződés kialakítása irányába, és alapot teremtene annak újratárgyalására. Ezt a Zöldek/ESZA a polgárok szélesebb körű bevonásával kezdenék, egy olyan mozgalom keretében, mely társadalmi vitát indíthatna a szerződés módosításáról.

Javasolják továbbá, hogy minden jogalkotás és a költségvetés elfogadása is a Parlament együttdöntésével szülessen meg. Többségi szavazást vezetnének be, minden alkotmánnyal kapcsolatos döntés pedig minősített többséget kívánna a tagállamok parlamentjei és az Európai Parlament részéről.[11]

A zöldek kiállnak a Közös Kül- és Biztonságpolitika mellett, de annak béketeremtő, válságkezelő, humanitárius oldalát hangsúlyozzák. Kiállnak a konfliktusok békés megoldása mellett is, különösen a regionális kisebbségeket, államnélküli népeket illetően.

Az Európai Unió az európai polgárok számára a rendet és a békét szimbolizálja. A zöldek szükségesnek tartják egy az Európai Parlament ellenőrzése alatt álló Közös Kül-, Biztonság- és Védelempolitika kialakítását, amely tiszteletben tartja a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát. A fő cél a háború és a polgári konfliktusok megelőzése. A zöldek szerint a harci eszközök bevetését az Európai Parlament engedélyezéséhez kell kötni. A részvételről való döntés mindazonáltal továbbra is tagállami hatáskör maradna.[12]

A zöldek szerint nem tisztázott teljes mértékben a NATO és az EU viszonya, ezen mindenképpen javítanának. Korábban is támogatták egy Európai Civil Béke Hadtest létrehozását az EP keretein belül, és a kezdeményezés be is került az Alkotmányos Szerződésbe, habár feladatait humanitárius akciókra korlátozták. A zöld frakció szorgalmazta leginkább egy hatékony és konzisztens válságkezelési politika elfogadását, valamint kiálltak az emberi jogi klauzula mellett. Követelik, hogy az Európai Tanács és az Európai Bizottság álljon ki határozottabban a halálbüntetés és kínzás eltörlése mellett, valamint a nukleáris fegyverek leszereléséért.[13]

A frakció általában támogatja az új tagok felvételét, amennyiben az országok demokratikus működése biztosított. Fontosnak tartják, hogy sok közép- és kelet-európai ország azért változtatott társadalmi berendezkedésén, mert az EU tagság lehetősége előtte volt. Ezért mind a tagok, mind az Unión kívüli országok számára fontos lehet a bővítés. Azonban továbbra is vannak gazdasági és szociális különbségek az új és a régi tagok között. Az együttműködés, a szolidaritás fontos lehet a csatlakozások során. A csatlakozások megerősítik, és nem gyengítik az Uniót a világban. Az egységes külpolitikát is erősíthetik, amennyiben mélyreható reformokra hajlandóak lesznek a tagállamok. Az 1993-as koppenhágai kritériumok betartásának megkövetelése a leendő tagoktól nagyon fontos, hiszen ezzel teremtődik meg az európai demokrácia biztos alapja: a szabadság, a demokrácia, az emberi- és az alapvető szabadságjogok védelme.

Az EU oldaláról ugyanakkor is kívánatos a reformok meghozatala az újabb bővítésekre való felkészülés érdekében, aminek első lépése a zöldek szerint az Európai Alkotmányos Szerződés újratárgyalása lenne.[14]

A frakció elkötelezett Románia és Bulgária csatlakozása mellett, mindazonáltal meggyőződése, hogy nem teljesítettek minden feltételt az igazságszolgáltatás, versenypolitika és belügyek területén.

Szintén támogatja a pártcsoport az ország csatlakozását, a tárgyalások mielőbbi megnyitását, a mihamarabbi EU tagságot. Azonban mindez csak a szükséges reformok meghozatala után lehetséges, különös tekintettel a kisebbségi reformokra. Cohn-Bendit, a frakció társelnöke szerint Törökországnak különleges elbánásban kellene részesülnie annak érdekében, hogy a 70 milliós ország mielőbb csatlakozhasson. A felvétel - Monica Frassoni a másik társelnök szerint - erős szövetséget fog létrehozni azok között, akik további demokratizálást kívánnak az országban illetve azok között, akik az EU tagság hívei és a reformista irányvonalat képviselik. A csatlakozási tárgyalások megkezdését a zöldek üdvözölték. Kiálltak a csatlakozás mellett és sokan ezt az ügyes érdekérvényesítést tartják a zöldek eddigi legnagyobb sikerüknek a 2004-2009 közötti parlamenti ciklusban.[15]

A zöldek a nyugat balkáni régiót az európai család részének tekintik. Itt is szükséges további reformokat meghozni, ami azonban az Unió támogatásával és segítségével ez könnyebben megvalósítható. Éppen ezért az EU különös figyelmet kell, hogy szenteljen a térség számára. Az államok egymással együttműködve hozzák meg döntéseiket, de minden állam számára más-más csatlakozási dátumot javasolnak a belső szociális és gazdasági rend állapotától függően.

Horváth Zoltán- Tar Gábor: Az Európai Parlament (Magyar Országggyűlés, Budapest, 2004)
Laczkóné Tuka Ágnes: Európai Parlament - A meg-megújuló intézmény (Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004)

Nagy Gábor: Liberális és zöld frakciók az Európai Parlamentben In: Politikatudományi Szemle XIII. évf. 4. szám, pp. 93-111
Gemeinsamer Standpunkt der Fraktion der Grünen/FEA im Europäischen Parlament - Künftige Erweiterung der Europäischen (4. Juli 2006) http://www.gruene-europa.de/cms/default/dok/139/139410.kuenftige_erweiterung_der_europaeischen.htm
GREEN/EFA Group Successes in the European Parliament 1999-2004 (http://www.greens-efa.org/cms/topics/dokbin/102/102776.greenefa_group_successes_in_the_european@en.pdf)
Yes to the European Constitution http://www.greens-efa.org/cms/topics/dokbin/103/103018.yes_to_the_european_constitution@en.pdf

[9] GREEN/EFA Group Successes in the European Parliament 1999-2004 (http://www.greens-efa.org/cms/topics/dokbin/102/102776.greenefa_group_successes_in_the_european@en.pdf)

[10] The Vienna Declaration: A sustainable Energy Policy for Europe 7 March 2006

[14] Gemeinsamer Standpunkt der Fraktion der Grünen/FEA im Europäischen Parlament Künftige Erweiterung der Europäischen (4. Juli 2006 ),