1. Mit jelent, hogy egy képviselő független?

2. A függetlenség hátrányai

3. Megoldások a hátrányok leküzdésére

4. A választásokon elért eredmények és az azt követő események

5. Egyes független képviselők véleménye a legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban

1. Az Európai Parlament független képviselői olyan frakciókon kívüli személyek, akik egymástól is elkülönülnek és önálló, személyes politikát folytatnak. Elnevezésük ( Non-attached Members: NI= nem csatlakozott tagok; valamint independence: IND= függetlenek ) is utal arra , hogy státuszukat tekintve pártokon kívüli képviselők. A függetlenségnek több oka lehet:

a.) Egyes képviselők a kötöttségek nélküli politizálás mellett döntenek.

b.) A megválasztott képviselőnek a nézetei nem egyeznek sem a jobboldali, sem a baloldali pártok által preferált politikával. Ez általában olyan képviselőknél fordul elő, akik rendkívül szélsőséges politizálást folytatnak és így nem tudnának összhangba kerülni a kialakult frakciókon belül más képviselőkkel.

c.) Sok esetben az adott párt szalonképtelensége, vagy túlzottan nemzeti jellege okozza azt, hogy tagját nem fogadják be egyik Európai Parlamenti politikai csoportba sem és ezzel együtt nem képes önálló frakciót alapítani a Parlamenten belül.

2. Az Európai Parlamentben a független képviselők nem rendelkeznek azonos lehetőségekkel a különböző frakciókban ülő társaikhoz képest. Nem rendelkeznek egységes véleménnyel, amivel közösen fel tudnának lépni és így a parlamenti döntésekbe vajmi kevés beleszólásuk marad. Egyéb technikai hátrányokban is szenvednek:

- Nincs elegendő felszólalási idejük,

- kevesebb pénzügyi támogatásra számíthatnak,

- a különböző politikai támadásoknál nem részesülnek olyan védelemben mint, amit a frakciók tudnak nyújtani tagjaiknak.

Mindezekből következően a Parlamentet befolyásoló erejük rendkívül csekély és munkájukis bizonytalan.

3. A fentebb említett problémák leküzdésére a Parlament története során több megoldás is született:

a.) 1979 óta több ízben alakultak úgynevezett „technikai csoportok", melyek tagjai a társulástól függetlenül eltérő politikai nézeteket vallanak, ám mivel élvezni kívánták a csoportok számára igénybe vehető kedvezményeket, így csupán a technikai együttműködésre korlátozódó és nem egységes politikai nézeteket kialakító frakciót hoztak létre ( egy technikai csoport létrehozásához nem szükséges egy párt megalakításánál előírt kritériumoknak (pl. a képviselők számára vonatkozóaknak) megfelelni.

b.) Másik megoldásként a független képviselők aktívan részt vesznek a Parlament munkáját segítő bizottságokban és így próbálnak ráhatást gyakorolni a politikai életre.

4. Ebben a pontban az 1979-től kezdődően 2004-ig lezajlott választások eredményeiről lesz szó a függetlenek szemszögéből, valamint a hármas pontot kiegészítve a „ technikai csoportok" alakulásának konkrét eseményeiről:

a.) 1979-ben 410 mandátumból 20-at szereztek meg független képviselők, 11-en azonban a választások lezajlása után megalakították csoportjukat Parlamenti Függetlenek Koordinációs Csoportja elnevezéssel. Ez később az „Európai képviselők csoportoktól való védelmének és technikai koordinációjának csoportja", rövidebben Technikai Koordináció Csoportja (CDI) nevet vette fel. A csoport tudatosan elutasította a közös politikai platformot, létét azzal igazolta, hogy a képviselőinek különböző jogosultságokat szerezzen (a fentieken túl: bizottsági helyek elosztásának joga, részvétel a Parlament munkájának irányításában). A képviselők megalakulásuk után írásban rögzítették, hogy „Mindenki megőrzi saját politikai programját, szavazati és szólásszabadságát mind a bizottságban, mind a plenáris ülésen. A csoport létrehozásával biztosítani akarják a jogok egyenlőségét a parlamentben. A csoport nyitott az antifasiszta és demokratikus képviselők előtt."

b.) 1984-ben a korábbi Technikai Koordináció Csoportjának néhány tagjából, valamint a zöld és regionális pártok megválasztott képviselőiből megalakult a Szivárvány Csoport nevű frakció. A frakció elsősorban a környezetvédelem problémáival, a fenntartható fejlődés és a fejlesztés kérdéseivel foglalkozott. A csoportban a tagpártok három havonkénti rotációval töltötték be az elnöki pozíciót. Ezzel többek között azt is jelezték, hogy ideológiai és érdekképviseleti különbségeik miatt a frakció a korábbi Technikai Koordináció Csoportjához hasonlóan elsősorban technikai társulást hozott létre. Akik nem csatlakoztak a mintegy „mellékvágányként" megjelenő Szivárvány Csoportot, megalkották a független képviselők technikai csoportját, minimálisra formalizálva az együttműködést.

c.) 1989-ben 12 képviselő nem csatlakozott egyetlen frakcióhoz sem. A zöldek kiváltak a Szivárvány Csoportból és önálló pártot alakítottak, a függetlenek a korábbi évekkel ellentétben nem szerveztek csoportosulást.

d.) 1994 sem hozott nagy horderejű változást a függetlenek életében. Az elmúlt ciklusokkal ellentétben azonban ebben az évben több képviselő nem csatlakozott egyik politikai csoporthoz sem (567-ből 27-en).

e.) Az 1999-es választásokat követő időszak botrányoktól volt hangos a függetlenek számára. Az olasz radikálisok és a francia Nemzeti Front európai parlamenti képviselői egy technikai csoportot hoztak létre (Független Képviselők Technikai Csoportja) a korábbi évek tapasztalataiból kiindulva, hogy élni tudjanak a csoportok tagjait megillető lehetőségekkel. A csoport létrejöttét azonban az Európai Parlament plenáris ülése nem támogatta arra hivatkozva, hogy a csoport tagjai nem képviselnek azonos politikai nézeteket. Az elutasító döntés azon alapult, hogy az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint frakciót csak azonos politikai nézeteket valló képviselők hozhatnak létre. A Független Képviselők Technikai Csoportja azonban ezzel a szabállyal szembemenve nyíltan is kifejezte, hogy tagjait semmiféle azonos politikai ideológia nem köti össze. A csoport tiltakozva a Parlament döntése ellen az Európai Bíróság elé vitte az ügyet, azonban az számításai ellenére a Parlament véleményét igazolta, így a csoportot 2001. októberében törölték az EP politikai csoportjai közül.

A megszüntetett frakcióval együtt 32 képviselő vallotta magát függetlennek. Közös jellemzőjük, hogy többségük egy-egy állam szélsőjobboldali pártjának a képviselője volt, így pl. az olasz Északi Ligáé, a holland Flamand Blokké, vagy az osztrák Szabadság Párté.

f.) 2004-ben a választásokon a függetlenek 732 helyből 37-et szereztek meg.

5. Mint korábban említettük a független képviselők nem rendelkeznek közös és egységes nézetekkel. Ebben a pontban az egyes független képviselők véleményét közöljük az alábbi fontos kérdésekben:

- Az Európai Unió bővítése és mélyítése

- Az Alkotmányos Szerződés

- Költségvetés 2007-2013

- CFSP, védelempolitika, szomszédságpolitika

- más ügyek

Hans-Peter Martin (Ausztria)

- Szerinte nem állt készen az EU Románia és Bulgária fogadására, továbbá ezek az államok sem álltak készen a csatlakozásra. (Törökországra sincs még felkészülve az EU).

- Nem támogatja a bővítést. Szerinte a bővítés korlátait a korrupció, a közigazgatás képezi és nem ismeri el az Alkotmányos Szerződést sem.

- „Egy takarékosabb költégvetés lehetőségei még nincsenek kimerítve és követelni kellene, hogy minél több közigazgatási területet nyomban független, nemzetközi tanácsadó vállalkozások hatékonyság és gazdaságosság alapján értekeljenek és az optimalitási potenciáljukat kimutassák."

Andreas Mölzer (Ausztria)

Szerinte Törökország még nem kész a csatlakozásra egyrészt a kurd és az örmény kérdés miatt, másrészt amiatt, hogy nem tett eleget Ciprus elismerésére irányuló kötelezettségének sem.

Irena Belohorská (Szlovákia)

Nagyon örül, hogy csatlakozik a két ország, és nem tekinti őket másodrendűnek. Külön üdvözölte, hogy Románia betiltotta a gyermekek nemzetközi örökbefogadását.

James Hugh Allister (Egyesült Királyság )

- Nem támogatja Törökország csatlakozását, mert szerinte Törökország kis része csak Európa a többi Ázsiához tartozik. Az örmény kérdés miatt sincs a török belépés mellett.

- Az Európai Alkotmányos Szerződést sem támogatja, mert szerinte ez sértené a tagállamok szuverenitását.

Alessandro Battilocchio ( Olaszország )

- A román és bolgár bővítéssel kapcoslatban már több alkalommal is kifejtette a nyilvánosság előtt, hogy támogatja Románia csatlakozását. Sajnálja, hogy még egyetlen lépést sem tettek a nemzetközi örökbefogadások ügyében, amely a 2001-es moratóriumon múlik. A román miniszterelnök 2005. január 14-én biztosította az olasz sajtót, hogy nemzetközi szakemberek és egy bizottság fogja elemezni az örökbefogadás problémáját, de amennyire Battilocchio tudja még sem az érintett családok, sem az EU nem kapott információt a csoport munkájáról. Meg kell erősíteni, ahogy a Parlament korábban is kérte, és határozott módon követeli, hogy a bukaresti kormány nézzen szembe a megoldatlan problémával, amelyen a román gyerekeket érintő nemzetközi örökbefogadást érti. Ezek a gyerekek már régóta várják, hogy megismerjék új családjaikat. A kompetens hatóságok viszont mostanáig nem tettek hivatalos lépéseket az ügyben. A szóban forgó gyerekek állami gondozottak, düledező épületekben laknak, semmiféle szeretet vagy melegség nem övezi őket.

A román csatlakozás ünnepélyességét és történelmi súlyát hangoztatva Battilocchio emlékeztet arra is, hogy a következő generációk feladata lesz az európai normáknak még meg nem felelő kérdéseket határozottan rendezzék. Kiemeli az emberi jogok védelmét, különösen a kisebbségekre nézve. Emellett külön említi a magyarokat is, ami 1,5 millió embert jelent. Felhívja a figyelmet a nem megfelelő egészségügyi ellátásra, rokkantak kezelésére, az igazságszolgáltatás visszásságaira és az információ szabad áramlásának gátjaira. Az országban tartózkodása idején nagyon sok utcán kóborló gyereket látott, ez ellen határozott fellépést követel a kormánytól.

- Elégedett az Európai Alkotmányos Szerződéssel. Kijelenti, hogy az államok végre lemondtak a szuverenitásuk egy újabb részéről egy ambiciózus, globális elképzelés érdekében, amelynek lényege, hogy 25 különböző nép közös úton jár Európán belül. 21 év telt el azóta, amióta nagy többséggel elfogadták Altiero Spinelli integrációs reformterveit. Ez egy komplex és merész elképzelés volt, amely nyilvánvalóan egy integráltabb közösség létrehozását célozta. Azóta lépésről lépésre az öreg kontinens államai növelik és védik az egységet. Hangsúlyozza annak szimbolikus jelentőségét, hogy az Alkotmányos Szerződést Romában 2004. október 29-én írták alá, csakúgy mint az 1957-es Római Szerződést.

Mario Borghezio (Olaszország )

- Üdvözli Románia csatlakozását, ahol számos olasz vállalkozás jelent meg. Problémásnak látja azonban pl. a jogellenes és titkos bevándorlás, az emberkereskedelem és a már többször említett kiskorúak átadása kérdését.

- Ami Bulgáriát illeti, egy új tényt kell figyelembe venni. A nemrégiben napvilágra került hírek, melyek a kelet német titkosszolgálat ex-igazgatójától származnak, végre felfedik az igazságot: a pápa elleni merényletet a bolgár titkosszolgálat szervezte. Borghezio kéri Bulgáriát, hogy vallja be az igazságot, hogy ki adott fegyvert Agca kezébe, akit Bulgáriában tanítottak be. Úgy véli: nem lehet elmenni az ügy felett, előbb tisztázni kell a történteket és ez az ő felelősségük.

Francisco Speroni (Olaszország )

- Törökország csatlakozását elutasítja, mivel szerinte Törökország nem tartozik Európához, valamint kidolgozott stratégia sincs, ezenfelül az európai polgárok többsége nem is támogatja. Véleménye szerint ezért nem kell, hogy részese legyen az európai integrációnak.

- Speroni a 2006-os költségvetés-tervezetet rossz költségvetésnek tekinti, amely ellentétben áll az olyan alapvető fogalmakkal, mint gazdasági növekedés, társadalmi harmónia, illetve a hátrányos helyzetű régiókkal és országokkal szembeni szolidaritás.

- Az olasz képviselő aggódik a két új tagállam felvétele miatt, mert az finanszírozási nehézségeket okozhat. Gondolatai, aggályai az Unióval kapcsolatban: gazdasági növekedés lassulása, uniós cégek versenyképességének lassulása, munkanélküliség, erőteljes, stratégia nélküli csatlakozási politika.

Jana Bobosikova (Csehország, 2005.06.07. Vita- Politikai változások és költségvetési jelentések)

A politikai változásokat az Európai Alkotmány elfogadásától teszi függővé. Azonban ennek ratifikálását két ország állampolgárai is leszavazták. Nem támogatja, mert nincs még egységes akarat Európában róla.

Philip Claeys, frank Vanhecke és Koenraad Dillen (2006. szeptember 7.)

1. ElítéliK Törökország csatlakozását. Véleményük szerint az iszlám Törökország nemcsak, hogy nem integrálható a közös európai térségbe, de veszélyt is jelent a közös európai jogelvekre. Ellenérzésüket arra az eseményre alapozták, amikor a 2006. júniusában megtartott Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén Erdogan, török miniszterelnök felszólalt amellett, hogy ítéljék el az iszlámmal szembeni gyűlöletre uszítást. A képviselők szerint ez sértené a szabad véleménynyilvánítás jogát és egyúttal ellenkezne a demokratikus jogállamiság alapelveivel.

2. Egy következő indítványukban az elöregedés és ennek megoldási kísérletének a problémáira hívják fel a figyelmet. Véleményük szerint az inaktív lakosság számának a növekedését nem azzal kellene kiegyensúlyozni, hogy a nem európai népelemek bevándorlási hullámát támogatják, mert ezek az emberek többnyire képzetlenek és ezzel csak a munkanélküliek terebélyesedő táborát bővítenék. Javasolják egy gyermek- és családbarát politika kialakítását és a bevándorlási hullámok lefékezését.

3. Indítványban hívják fel a figyelmet arra is, hogy az Európai Unió tagállamai kössenek olyan megállapodásokat, melyek a jövőben lehetelenné teszik az illegális bevándorlók helyzetének a legalizálását. Ezzel arra a problémára reagálnak, amit az okoz, hogy nincs egy egységes rendszer, ami az effajta eseteket elbírálja. A spanyol és az olasz kormány 2005-ben az országuk területén jogellenesen tartózkodó személyek helyzetének legalizálása mellett határozta el magát. Közösségi szempontból azonban ez azzal jár, hogy a lebontott határok lehetővé teszik, hogy ezek az emberek más uniós országokba szabadon távozzanak és így más, ezt a politikát nem támogató tagállamokat hoznak nehéz helyzetbe.

Irodalomjegyzék

- Európai Integrációs Alapismeretek; szerk.:Blahó András Aula Kiadó 2004. 125-127. old.

- Horváth Jenő: Az európai integráció története napról napra 1945-2002; Osiris Kiadó Budapest 2003.

- Laczkóné Tuka Ágnes: Európai Parlamment- a meg- megújuló intézmény dialóg Campus Kiadó Budapest- Pécs 2004. 92-108. old.

- Horváth Zoltán- Tar Gábor: Az Európai Parlament; Földkör Kiadó Budapest 2004.

- Timothy Bainbridge: EU Mindentudó; szerk. dr. Lövenberg Viktória HVG Kiadó Rt, Budapest 2004.

- www.europarl.europa.eu

Melléklet:

Indítványok és egy felszólalás

Philip Claeys, Frank Vanhecke és Koenraad Dillen ( Belgium ) képviselők által előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítványok:

a.) a demográfiával, az elöregedéssel és az európai identitással foglalkozó

multidiszciplináris európai konferencia szervezéséről

az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány a demográfiával, az

elöregedéssel és az európai identitással foglalkozó multidiszciplináris európai

konferencia szervezéséről

Az Európai Parlament,

- tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

A. mivel a népesség gyakorlatilag az összes európai tagállamban tapasztalható elöregedése a

jóléti szolgáltatások létét fenyegeti, és mivel az aktív és inaktív lakosság közötti egyensúly

fokozódó felborulása különösen a nyugdíjak finanszírozhatatlanná válásával fenyeget,

B. mivel az intézmények, mint például az Európai Bizottság új bevándorlási hullámokkal

javasolják megoldani az elöregedés problémáját, miközben a legtöbb tagállamban a

napjainkban ott élő nem európai bevándorlók körében lényegesen magasabb a

munkanélküliség, mint a bennszülött népesség körében.

C. mivel az Európai Unióban a munkanélküliek száma körülbelül 20 millió,

D. mivel a nagyvárosi agglomerációkban élı, társadalomba nem integrált bevándorlók

tömegei már ma is jelentős társadalmi problémát jelentenek (nagyobb átlagos bűnözés, az

iszlám fundamentalizmus fokozódása, gettósodás, a bennszülöttek városokból való

elvándorlása stb.), és így az újabb bevándorlási hullámok inkább csak súlyosbítják a

meglévő problémákat ahelyett, hogy megoldanák azokat,

E. mivel a tagállamok lakossága körében a további bevándorlás nem talál többségi,

demokratikus támogatásra,

F. mivel az esetleges további agyelszívás magas költségeket és nagy kockázatot jelent a

harmadik világ országai számára,

1. kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy szervezzen átfogó,

multidiszciplináris konferenciát, amely többek között az alábbi problémákat vizsgálná

meg:

- az 1974 óta Európába történt bevándorlás költség-haszon elemzése,

- a születések számát jelentősen növeli gyermek- és családbarát politika eszközei és

lehetőségei (a családi pótlék emelése, a szülői jövedelem bevezetése, jobb bölcsödei

ellátás, rugalmas munkadíj, ...),

- egy ilyen politika hosszú távú hatásai az európai tagállamok szociális biztonsági

rendszereire, a bevándorlás következményeivel összehasonlítva.

b.) az Arab Liga és az Iszlám Konferencia Dániával szemben tanúsított

magatartásáról

az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány az Arab Liga és az Iszlám

Konferencia Dániával szemben tanúsított magatartásáról

Az Európai Parlament,

- tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

A. mivel tizenegy muzulmán állam Dániába akkreditált nagykövete - köztük a török

nagykövet- tizenkét, Mohamed prófétát ábrázoló rajznak a Jyllands-Posten dán

napilapban történő közlése után arra kérte Fogh Rasmussen dán miniszterelnököt, hogy

aktívan lépjen közbe az ilyen rajzok betiltása érdekében;

B. mivel az Arab Liga és az Iszlám Konferencia súlyosan bírálta a dán kormányt, mivel az e

beavatkozásra válaszul rámutatott arra, hogy Dániában a véleménynyilvánítás szabadsága

és a sajtószabadság érvényesül;

C. mivel ez az ügy az Egyesült Nemzetek Szervezete elé került, és mivel az ENSZ

menekültügyi főbiztossága egy sor kérdésben vár választ a dán kormánytól ezzel az

üggyel kapcsolatban;

1. úgy véli, hogy a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság az európai demokráciák

alapját képezi, és felhívja a tagállamok külügyminisztereit, hogy a Tanácsban egyesülve

ítéljék el ezt a Dánia elleni fellépést, és emellett kezdeményezzenek közös fellépést a

közös kül- és biztonságpolitika keretében;

2. úgy véli, hogy Törökország ebben az ügyben való részvételével megsérti a koppenhágai

csatlakozási kritériumokat.

c.) az Európai Unió országaiban jogszerűtlenül tartózkodó személyek helyzetének

legalizálásáról

az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány az Európai Unió országaiban

jogszerűtlenül tartózkodó személyek helyzetének legalizálásáról

Az Európai Parlament,

- tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

A. mivel miután a spanyol szocialista kormány illegális bevándorlók százezreinek helyzetét

legalizálta 2005 januárja és februárja folyamán, a baloldali második Prodi-kormány is az

Olaszország területén jogellenesen tartózkodó személyek helyzetének legalizálása mellett

határozta el magát,

B. mivel a személyek szabad mozgása révén a legalizált helyzetű személyek százezrei

akadálytalanul átléphetik Európa belső határait, ami káros következményekkel jár számos

EU-tagállam számára,

C. mivel egyebek mellett OECD-tanulmányok is bizonyítják, hogy a legalizációs politika

szívóhatást hoz létre, és minden legalizálás egy újabbat vált ki;

1. hangsúlyozza, hogy az idegenrendészeti politika elvben nemzeti hatáskörbe tartozik, és a

jövőben is oda kell tartoznia;

2. rámutat ugyanakkor arra, hogy egyes európai tagállamok legalizációs politikája aláássa az

illegális bevándorlás elleni küzdelemre irányuló, abszolút nélkülözhetetlen közös európai

politikát, és káros páneurópai következményekkel jár;

3. megítélése szerint a menedékkérelmekkel és a bevándorlással kapcsolatos kölcsönös

tájékoztatás, amelyről legutóbb döntés született, semmilyen szempontból nem képes az

ilyen káros politikai döntések megakadályozására, sőt, intézményesíti azokat;

4. sürgeti ezért, hogy az Európai Unió tagállamai kössenek olyan megállapodásokat,

amelyek a jövőben lehetetlenné teszik az illegális bevándorlók helyzetének legalizálását.

d.) az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány Erdogan, török

miniszterelnök javaslatairól és a véleménynyilvánítás szabadságáról

Az Európai Parlament,

- tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

A. mivel 2006 júniusában Erdogan, török miniszterelnök az Európa Tanács Parlamenti

Közgyűlésén kijelentette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága „nem foglalja magában

mások megsértésének jogát", és ugyanakkor javaslatot tett arra, hogy az úgynevezett

„iszlámmal szembeni gyűlöletre való uszítás" minősüljön emberiség elleni bűntettnek,

B. mivel tekintve, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága legfőképpen azokra a

megnyilvánulásokra érvényes, amelyek megdöbbenthetik vagy sérthetik a népesség egy

részét, Erdogan úr javaslata ellenkezik a véleménynyilvánítás szabadságával és az azzal

összefüggő sajtószabadsággal,

C. mivel e javaslat hátterében látnunk kell Törökország egyre fokozódó iszlamizálódását,

amelyet az Erdogan úr által vezetett, hatalmon lévő AKP-kormány aktívan irányít;

1. megítélése szerint Erdogan úr javaslata a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését

jelenti, és ellenkezik a demokratikus jogállamiság alapelveivel;

2. megítélése szerint az öncenzúra bevezetésére tett ezen indítvány ismételten azt mutatja,

hogy az iszlám Törökország nemcsak, hogy nem integrálható a közös európai térségbe, de

veszélyt is jelent a közös európai jogelvekre.

A cseh Jana Bobosikova felszólalása az európai Parlamnet ülésén:

2005.06.07. Vita- Politikai változások és költségvetési jelentések

Hölgyeim és Uraim, a beszámoló ami ma napirendre kerül költségvetési problémákról és - ezt szeretném kihangsúlyozni- politikai változásokról szól. Ezek azok a változások amire fókuszálni szeretnék. Biztos vagyok benne Önök tudatában vannak, az elkövetkező évek pénzügyi kilátásai attól függnek, többek között más tényezőkkel együtt, az Európai Alkotmányt jóváhagyják-e vagy sem. Két tagállam polgárai elutasították az Alkotmányt; a többi országban elhalasztották a ratifikációt. Nekünk most kell ezt az üzenetet megtárgyalni, inkább mint elnapolni és a következő évekre hagyni. Amit a polgárok mondtak nekünk, hangosan és egyértelműen, azt, hogy ők az Európai Uniót teljesen másként látják mint amit pár politikus a tárgyalóasztalnál megálmodott. A pénzügyi kalkulációk szempontjából, Böge Úr beszámolójában érzékelhető a megegyezés. Ez tisztán tükrözi a tényt, hogy Európa nem lenne kevesebb pénzből. Nekünk kötelességünk, mindemelett tiszteletben tartani a polgárok akaratait. Ez nem az az ügy, hogy mi tűnik az ülésteremben ésszerűnek számunkra; ez az az ügy, hogy mi is az igaz demokrácia. Hiszem, hogy az Alkotmányt nem lehet arrogánsan figyelmen kívül hagyni. Emiatt gondolom, hogy a legnagyobb politikai változást a politikusoknak kell meghozni, bátornak lenni az előrelépéshez, alázatosnak lenni a polgárok előtt és nyíltan bevallani a központi megegyezés a politikai integráció szintjén az Európai Unióban egyszerűen nincs a jelen. Ezzel kapcsolatban kérdezem, hogy nekünk megvan-e a jogunk szavazni a javaslatról, ami törekszik az elkövetkezendő évek Európai Uniójának politikai és gazdasági életével kapcsolatban egy szerkezetet létrehozni , a válaszom egyértelműen 'nem'.

Ezen szövegek a www.europarl.europa.eu oldalon megtalálható felszólalások fordításai