Az Európai Uniót egy erőforrás-újraelosztási rendszerként is fel lehet fogni, amelynek mozgatórugója a közösségi költségvetés. A folyamatosan változó, átalakuló közös költségvetési rendszer ismerete elengedhetetlen, és nem nélkülözhető a nemzeti gazdasági stratégia kidolgozása során. Fel kell tudni ugyanis ismerni, hogy milyen problémák éleződhetnek ki a Közösségen belül, aminek következményeit nemzeti szinten is kezelni kell, és - a megfelelő alkalmazkodási technikák kialakítása érdekében - fel kell tudni mérni a bekövetkező változásokat.

Az Európai Unió költségvetését - a nemzeti költségvetésekhez hasonlóan - kötelezően végrehajtandó jogi aktusok tartalmazzák, amely a parlamenti végső szót követően jogosultságot teremt a közösségi politikák finanszírozására. Tekintettel arra, hogy a források újraelosztása, a transzferek juttatása leképezi az EU politikák aktuális prioritásait, ily módon az Európai Unió költségvetésének fejlődése megmutatja az Unióban végbent, s végbe menő változásokat.

Jól mutatja ezt az is, hogy míg 1970-ben a költségvetés mindösszesen 3,6 milliárd ECU  volt (forrás: Európai Füzetek, MEH), manapság ez az összeg eléri 93 milliárd eurót. Változás nem csak az összeg tekintetében történt, hanem elosztásának célterületein is. 1970-ben a fő „pénznyelő" a Közös Agrárpolitika volt, mostanra az uniós politikák széles körét felöleli a költségvetés, így a mezőgazdasági kiadásokat, regionális fejlesztési támogatásokat, oktatási és képzési kiadásokat, nemzetközi segélyeket, stb. Az EU költségvetésében teljesített kiadások az EU 15-ök GNI-jének (bruttó nemzeti termék) csaknem 1,1% teszi ki.

1988 óta (Delors I. csomag) az EU éves közös költségvetését a középtávú pénzügyi kerettervekkel összhangban dolgozzák ki, amelyek meghatározzák az éves kiadások felső határát. A költségvetés megtervezését, jóváhagyását, végrehajtását segítendő több évre vonatkozó költségvetési irányelveket rögzítenek. Magyarország és a 2004-ben csatlakozott többi ország szempontjából a Berlinben, 1999-ben elfogadott 2000-2006 pénzügyi keretterv bírt először nagy jelentőséggel, mivel itt a forrás elosztási prioritások megfogalmazásánál már a csatlakozó országokat is figyelembe vették, főként az unió kibővítésére előirányzott forrásokat.

A költségvetés jogi háttere

Fontos szólnunk róla, milyen jogi garanciái vannak a költségvetés végrehajtásának, milyen módon lehetséges az elfogadása, az ellenőrzésnek milyen eszközei vannak. Ez a három állomás, az elfogadás, végrehajtás, ellenőrzés jogi biztonsága, transzparenciája a biztosíték arra, hogy az EU demokratikusan és hatékonyan működik. A jogi keretek elméleti rendszerét a következő táblázatban foglaltuk össze:

4.3.3. A költségvetési elvek

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés egyes cikkei rendelkeznek a közösségi költségvetés elkészítésének elveiről, szabályairól, ezek alapján kerültek meghatározásra a költségvetés kidolgozására vonatkozó eljárás. Az Európai Unió döntéshozatali rendszerében külön eljárás vonatkozik a költségvetés elfogadására. Ebben az egyedülálló döntéshozatali procedúrában a Bizottság végzi az előkészítő feladatokat, míg a Tanács és a Parlament játssza a döntéshozó szerepét. A közösségi költségvetés elfogadásának eljárásai a három legfontosabb uniós intézmény, a Bizottság, a Tanács és a Parlament együttműködésén keresztül valósulnak meg. A Bizottság a közösségi intézmények (a Tanács, a Bizottság, a Parlament, az Európai Bíróság, a Gazdasági és Szociális Bizottság) által eljuttatott becslések alapján elkészíti az előzetes költségvetési javaslatot, és azt legkésőbb az adott év szeptember 1-jéig beterjeszti a Tanács elé. A valóságban a Bizottság már jóval előbb, áprilisban elkészíti az előzetes költségvetési tervezetet, így az egyeztetések az intézmények között már a nyár elején megindulnak. Az előzetes tervezethez a Bizottság hozzácsatolja az előző év költségvetésének végrehajtásáról szóló elemzését, és a Közösségek vagyonáról és tartozásairól szóló áttekintést.

Az eljárás két olvasatban zajlik. A Bizottság által beterjesztett javaslatot minősített többséggel elfogadhatja vagy éppen módosíthatja a Tanács. Ezután továbbküldi a Parlamentnek, ami 45 napon belül plenáris ülésen jóváhagyja a költségvetést első olvasatban (ritkán fordul elő) vagy a kötelező kiadások területén egyszerű többséggel, a nem-kötelező kiadások terültén minősített többséggel módosításokat javasol és visszaküldi a Tanácsnak (a Parlament október 5-ig köteles megtárgyalni első olvasatban ezt a tervezetet). Ezután a Tanács a kötelező kiadások terültén végleges döntést hoz, majd a változtatások esetében is minősített többséggel dönt. Ezután a Parlament csak a költségvetés egészét utasíthatja el vagy 3/5-ös többséggel (aminek egyben az összes képviselő több mint felét is kell jelentenie) módosíthatja a nem-kötelező kiadások területén a Tanács által javasolt számokat. Amennyiben nem születik döntés a jövő évi költségvetés tekintetében, úgy havonta az előző évi kiadási tételek 1/12 részét költhetik csak el mindaddig, amíg meg nem állapodnak az új költségvetésről.

Az eljárás menete:

A Parlament

vagy jóváhagyja első olvasatban (nem jellemző);

vagy a kötelező kiadások terén módosításokat tesz

vagy a nem kötelező kiadásoknál változtatásokat

szavaz meg, és a tervezetet

visszaküldi a Tanácsnak.

A Tanács ekkor a kötelező kiadásokra minôsített többséggel végleges döntést hoz (ezt a Parlament már nem utasíthatja el, csak a költségvetés egészét). A nem kötelezô kiadásoknál is minôsített többséggel hoz döntést. Ha a Tanács nem támogatja a Parlament döntéseit, a Parlament ezt felülvizsgálhatja, és - meghatározott korlátok között - módosíthatja a Tanács által elfogadott tételeket. Az eljárás végén a költségvetést a Parlament elnöke hirdeti ki. A Parlament (ha számára elfogadhatatlan) az eljárás lezárása elôtt teljesen elutasíthatja a költségvetési tervezetet (erre 1979-ben és 1984-ben volt példa). A költségvetés végrehajtásáért a Bizottság, végrehajtásának ellenôrzéséért pedig az Európai Számvevôszék felelôs. A költségvetési eljárás mai formája hosszú viták során alakult ki s tisztult le ilyen formára. A legvitatottab kérdés, minden esetben a kötelező kiadások és a nem kötelező kiadások mértéke volt. A nem kötelező kiadásokról legvégül a Parlament dönt, s érdekes, hogy ezek a kiadások ma már az összkiadások majd felét teszik ki.

Bizottság

Vita a költségvetési politikai prioritásokról  

Előzetes költségvetési tervezet elfogadása

Trialógus (Bizottság, Tanács, Parlament)

a költségvetési prioritásokról

Trialógus (Bizottság, Tanács, Parlament) egyeztető

tárgyalás a kötelező kiadásokról (1. szakasz)

A költségvetés megfogalmazása:

Tanács Parlament

Egyeztető tárgyalás a kötelező kiadásokról a

Költségvetési egyeztető bizottság ülésén (2. szakasz)

Egyeztető tárgyalás a költségvetés egészéről

Első olvasat

A költségvetési tervezet megerősítése

(minősített többség)

Első olvasat

1. Nem kötelező kiadások módosítása

abszolút többséggel

indítványozása többségi szavazással

(ha az egyeztető tárgyalás elmarad)

Egyeztető tárgyalás a költségvetés egészéről

Második olvasat

1. Végső döntés a kötelező kiadásokról

2. Változtatás a parlamenti javításban

minősített többséggel

Második olvasat

1. Végső döntés a nem kötelező kiadásokról

és a költségvetés elfogadása

költségvetést (abszolút többséggel)

Az uniós költségvetés szerkezete

Az Uniós költségvetés félúton van a nemzetközi szervezetek pusztán adminisztratív kiadásokat fedező költségvetése és a GDP 30-50%-a felett rendelkező nemzeti büdzsék között. Bár csupán a térség GDP-jének alig több, mint 1%-át osztja újra, jelentős szabályozó, forrás-újraelosztó szerepet játszik, ezzel segítvén a Közösség fő célkitűzésének számító gazdasági és társadalmi kohézió megvalósulását.

Az Uniós költségvetés bevételei között egyre növekvő szerepe van a hozzáadottérték-adónak (VAT-forrás), illetve az 1988-ban Delors javaslatára bevezetett GNI-forrásnak, amelynek aránya fokozatosan nő és jelenleg a költségvetés mintegy háromnegyedét teszi ki. A GNI-forrás a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének legfeljebb 1,24%-a lehet, de ezt sosem használják ki: a 2005. évi költségvetésben például csak a GNI 1,0%-ára rúg.