A második világháborút követő demokratizálási hullám meghozta az igényt arra, hogy a nemzeti szintű népképviselet mellett a nemzetközi szervezetek is demokratikusan szerveződjenek. Az első nemzetközi parlamenti fórum 1949. május 5-én, az Európa Tanács létrehozásával kezdte meg működését, aminek semmi köze a későbbi Európai Parlamenthez. Ezután több nemzetközi szerv - mint például a Nyugat-Európai Unió vagy a NATO - követte ezt az irányt és felállította saját parlamenti közgyűlését. Mindegyik nemzetközi közgyűlésbe a tagállami parlament delegálta a képviselőket a saját parlamenti képviselői közül. Szerepkörük erősen korlátozott volt, nem rendelkeztek a nemzeti parlamenteket megillető hagyományos jogosítványokkal, és az Európa Parlamenthez hasonlóan csak konzultatív, javaslattevő, illetve tanácsadó jogkörük volt.