A demokrácia, egy felfogás szerint, nem más, mint a döntésekben való részvétel lehető legszélesebb körű biztosítása. A demokrácia legtisztább formájában a választópolgárok bizalmából és támogatásával kerül hatalomra. A parlamentben helyet foglaló képviselőket általános és közvetlen választással választják meg. A végrehajtó hatalom felelős a törvényhozásnak, amely jelen esetben a demokratikus parlament. Természetes, hogy az Európai Unió tagállamai megfelelnek a fenti kritériumoknak, azaz parlamentáris berendezkedésű demokratikus államok. Ez azonban még nem jelenti automatikusan azt, hogy maga az unió is abszolút értelemben demokratikus.

Szükség van a döntéshozatali eljárások egyszerűsítésére, áttekinthetőbbé tételére, valamint egy olyan, az európai polgárok által közvetlenül választott testületre, amely a törvényhozásért lenne felelős. Jelenleg azonban az integráció ügyét érintő legfontosabb kérdések konszenzussal oldódnak meg, és az Unió úgynevezett kormányát sem a Parlament tagjaiból nevezik ki. Bár a Bizottság elszámolni tartozik a Parlamentnek, de ez közel sem eredményez teljes átláthatóságot.

Mivel csak a demokratikus deficit felszámolásán keresztül lehet eljutni a polgárközeliség állapotához, azon keresztül pedig az átláthatósághoz, meg kell először is vizsgálnunk, mit is jelent a demokratikus deficit kifejezés. Egyesek szerint az európai parlamenti képviselői helyek betöltésére szolgáló egységes választójogi rendszer hiányát, mások szerint egy európai Alkotmányos Szerződés elfogadásának hiányát jelenti. A válasz ennél egyszerűbb. A demokratikus deficit a „döntések legitimitásának alacsony foka."[1]

A demokráciához azonban elengedhetetlenül szükséges a demos megléte. Az európai demokrácia tehát részben azért deficites, mert nincsen alanya, nincsen európai uniós nép, amely politikai identitással illetve politikai akarattal bírna és amely a népszuverenitás letéteményese lehetne. Ki kell alakítani az európai népet és a döntéshozatali rendszernek nyitottnak kell lennie azok felé, akik a démoszt alkotják. Ez a nyíltság nem lehet diszkriminatív. Az átláthatóságot biztosítja az egyenlőségen és igazságosságon alapuló rendszeres választás, amit az Európai Unióban a tagállamok választási rendszereinek megfelelően bonyolítanak le.

Az európai démosz kialakításában fontos szerepet játszanak azok a lehetőségek, ahol az emberek hangot adhatnak az Unióval kapcsolatos véleményüknek. Az Európai Tanácsnak tehát támogatnia kell a szemináriumokat, a dialógust és a nyilvános vitát, és követnie kell az Egyesült Nemzetek találkozóinak példáját. Margot Wallströmtől, az Európai Bizottság kommunikációért és intézményi kapcsolatokért felelős alelnökétől származik az az érdekes ötlet, hogy létesüljön egy demokrácia-központ. Wallström elképzelése szerint „különböző hitű, nemzetiségű és korú emberek találkozását és párbeszédét tenné lehetővé" a központ. Legfőbb érve, hogy „az új demokráciához új demos kell." Ezek a változtatások önmagukban természetesen nem elegendőek az uniós válsághelyzet megoldásához, ám az átláthatóság és annak megvalósításának eszközei nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy az állampolgárokat megnyerjék az európai ügynek.

A demokrácia deficit megléte nem jelenti azonban azt, hogy az Európai Unió teljességgel nélkülözi a legitimitást. Az európai parlamenti képviselőket a tagállamok választópolgárai 1979 óta közvetlenül választják, valamint magának az intézménynek a jogkörei is az idők során nagymértékben bővültek. Emellett az uniós törvényhozó hatalom tagjait (az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsának tagjait), bár többszörösen közvetetten, de mégis csak az Unió választópolgárai választják. Mindezek ellenére nyilvánvaló, hogy a demokratikus deficitet fel kell számolni. Erre több megoldási mód kínálkozik, amelyek egyelőre úgy tűnik, hogy nem kivitelezhetőek vagy csak nagyon apró léptekben. Az egyik a föderalisták elképzelése, amely szerint egy Németországhoz vagy éppen Svájchoz hasonló szövetségi rendszer létrehozása lenne a legjobb megoldás a demokratikus deficit feloldására. Az intergovernamentalitsák szerint az Unió kormányközi jellegének további erősítése szolgálhat megoldásul. Mindegyik mellett és ellen is szólnak érvek, így például a kisebb államok bizonyára nem támogatnák az Európai Parlamentbe bevitt döntéshozatalt, mivel az EP-n belül a képviselők aránya a nagyobb tagállamoknak nagyobb súlyt biztosítana. A kormányközi megoldás pedig a nagy országoknak nem lenne megfelelő. Így csak egy megoldás marad: a polgárok közelébe kell vinni az Európai Uniót.

[1] Hovánszki