Az Európai Parlament működésében több okból is különösen nehéz meghatározni az ellenőrző hatáskör jelentőségét: egyrészt az EP nem rendelkezik önálló jogalkotási hatáskörrel; másrészt a végrehajtás (a közösségi jog végrehajtása) az Unióban a nemzeti kormányzati apparátusok kezében van. Az EP közvetlenül választott szerv, ám ennek ellenére nem ellenőrizheti ténylegesen a Tanácsban ülő képviselőket, akiket a tagállamok kormányai delegálnak. A Tanács munkáját az EP folyamatosan figyelemmel kíséri, illetve a Tanács soros elnöke rendszeresen informálja a Parlamentet tevékenységéről, szándékairól, döntéseiről. Utóbbi azért is indokolt, mivel a Tanács számos területen a Parlamenttel közösen hozza meg döntéseit. Az Európai Parlament felügyeletét a Bizottság fölé terjesztette ki, amely egyes tudományos elméletek[1] szerint a Közösség végrehajtó apparátusa. Azonban a Közösség egészét tekintve a Bizottság nem több mint egy kormányzati bürokrácia nagy létszámú csúcsszerve, amely azonban nem bír közvetlen befolyással a végrehajtásra, továbbá azt csak áttételesen, a nemzeti szerveken keresztül ellenőrzi.