Az 1967 óta működő Európai Parlamentben a képviselők először a nemzeti parlamentek delegáltjaikból álltak. 1979-től kezdődően azonban a képviselőket a Római Szerződés 190. cikkely e alapján közvetlenül választják meg öt évente, a tagállamok saját választási rendszere alapján.

Az Európai Parlamenti választások az egyes államokban csak harmadrendű szerepet tudtak kivívni maguknak, az országgyűlési és az önkormányzati választások után. A választásokon arányban egyre kevesebb választópolgár vesz részt (1979-ben a választók 62,5%-a, 1999-ben a választóknak már csak a 49,5%-a, 2009-ben 43%-a ment el voksolni), ami a következő okoknak tudható be:

a.)    az európai integráció elért eredményez a választópolgárok döntő többsége számára háttérbe szorul és figyelmüket inkább a helyi problémák- munkanélküliség, infláció-, mint a közösségi problémák kötik le

b.)    a ciklusokként újjászülető nacionalizmus érzése háttérbe szorítja az európai elkötelezettség tudatát

c.)    a tájékozottság hiánya, mely az Európai Parlament munkáját övezi

d.)    a Parlament sokáig viszonylag kevés területen lépett fel a tagállamok kormányaival egyenrangú társ-jogalkotóként és ez idő alatt a döntések nagy része kormányközi szinten történt, így az emberek kevésbé foglalkoztak a kisebb befolyásoló erővel bíró intézménnyel. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament társ-jogalkotói hatásköre az uniós ügyek 80 százalékára kiterjed, így az uniós vezetők arra számítanak, hogy ezzel nagyobb figyelem hárul a Parlament munkájára.

e.)    nincs megfelelően kiépített kapcsolat az euró-képviselők és választóik között, így nincs arra garancia, hogy a nemzeti vagy regionális érdekeket megfelelő módon tudja majd képviselni

az Európai Parlament mindezek mellett további sajátos problémákkal küzd, melyek a hibátlan működését akadályozzák:

• nincs egységes választási struktúra, ebből következően a tagállamokban eltérőek a választói és a választhatósági kritériumok (más a korhatár, a választókerületek száma, a helyettesíthető képviselő lehetősége; nem egységesen szabályozott, hogy más állampolgárságú jelölt kerülhet-e listára; van ahol a választás állampolgári kötelesség, mint pl. Luxemburgban Belgiumban, Olaszországban és van ahol nem, mint pl. az Egyesült Királyságban)

• a választások eredménye tükrözi a tagállamok változó belpolitika erőviszonyait ( erre a leglátványosabb példa1994-ben volt). Az a tendencia alakult ki, hogy az Európai Parlamenti választásokon az átmenetileg népszerűtlen kormány képviselői helyett az ellenzék képviselői gyűjtenek be több mandátumot. Az Európai Parlamenti választások így időközi nemzeti politikai felméréssé degradálódnak.

• a választási kampány elsősorban nemzeti jellegű, ebből következően olyan politikusok kerülnek be a Parlamentbe, akik a közösségi problémák helyett inkább a saját országuk problémáival foglalkoznak

• 1994-től kezdődően integráció ellenes jelszavakat hangoztató frakciók jelennek meg a Parlamentben

• Több nemzeti párt alkot egy Európai Parlamenti frakciót, ami gyakran megnehezíti a közös nevezőre jutást

1979. június 7-10.

Tagállamok: kilenc tagállam (Franciaország, NSZK, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Belgium, Egyesült Királyság, Dánia, Írország)

Részvételi arány: 63%

Kiosztható mandátum: 410 db

Frakciók száma: 7+ függetlenek

A hét frakcióból a legnagyobb csoporttal a szocialisták rendelkeztek, ezután következtek a z európai néppártiak, majd sorban az európai demokraták, a kommunisták, a liberálisok, az európai haladó demokraták, valamint a függetlenek technikai csoportja.

A képviselők a szociológiai összetétel tekintetében:

• Munkás- 17db

• Földműves- 25db

• Alkalmazott- 12 db

• Középvezető- 28 db

• Pedagógus- 59 db

• Felső vezető- 83 db

• Szabadfoglalkozású- 148 db

• Vállalkozó/ munkáltató- 14 db

• Egyéb- 23 db

1984. június 14-17.

Tagállamok: tíz tagállam (Görögország is)

Részvételi arány: 61%

Kiosztható mandátum: 434 db

Frakciók száma: 8+ függetlenek

Az eggyel több tagország ellenére a részvételi arányok csökkenést mutattak. Az 1984-es választás is változatlanul a szocialisták győzelmét hozta. Új frakcióként jelent meg a Szivárvány Csoport ( ami a volt Technikai Koordináció Csoportjának néhány tagját is magában foglalata ), valamint az Európai Jobboldal Csoportja, mely a Jean- Marie Le Pen ( ma független képviselő ) által vezettet francia Nemzeti Front és az Olasz Radikális Mozgalom megválasztott képviselőiből állt

A képviselők megoszlása foglalkozásukat tekintve:

• Oktatás- 71 fő

• Újságírás, média- 60 fő

• Jog- 48 fő

• Közhivatalok- 41 fő

• Mezőgazdaság- 33 fő

• Pénzügyi  szféra- 22 fő

• Ipar- 22 fő

• Hivatali vezetés- 19 fő

Korábban:

• Eurobürökrata: 13 fő

• Egészségügyi, szakszervezeti vezető: 11-11 fő

• Munkás: 9 fő

• Közgazdaságtani és természettudományi kutató: 6-6 fő

• Politikus: 35 fő

Végzettséget tekintve:

• Alsó fokú- 10 fő

• Középfokú- 28 fő

• Emelt középfokú- 58

• Felsőfokú- 363

(30 főről nincs adat)

A két új tagállam 1987-ben tartott választásokat, amelyek után a csoportok létszáma is módosult.¹

1989. június 15-18.

Tagállamok: tizenkét tagállam ( Spanyolország és Portugália is )

Részvételi arány: 58,5%

Kiosztható mandátum: 518 db

Frakció száma: 10+ függetlenek

A részvételi arány tovább csökkent, ami az ebben az időszakban újjáéledő nacionalizmusnak is betudható. Az EP eddigi történetének legtöbb politikai csoportja alakult meg ( 10 frakció ).

Új frakcióként jelent meg a Zöldek frakciója, ami a Szivárvány Csoportból vált ki. Megalakult a Baloldali Koalíció ( Szélsőbal ) , valamint az Európai Egyesült Baloldal ( kommunisták, egyben olasz reformisták; 1993-ban megszűnt, a képviselők a szocialista frakcióba mentek át). Az Európai demokraták ( konzervatívok ) 1992-b2n pedig az Európai Néppárthoz csatlakoztak. A szélsőjobb oldalt az Európai Jogok Mozgalom képviselte.

1994 június 9-12.

Tagállamok: tizenkét tagállam ( egységes Németországgal )

Részvételi arány: 56,8%

Kiosztható mandátum 567 db

Frakciók száma: 9 + függetlenek

Új csoportként jelent meg az Európai Radikális szövetség, valamint a Forza Europa, melyet Silvio Berlusconi alapított 1993-ban Olaszországban. Berlusconi szembeni elutasító nemzetközi légkör miatt a képviselők kénytelenek voltak önálló frakciót alapítani. 1995-ben a tagok az európai demokrata Szövetséghez csatlakoztak. Az Európai Demokraták képviselői már az Európai Néppártban foglalnak helyet. Új jelenségként tűntek fel az integráció ellenes erők, melyek a nemzetek politikai szuverenitását féltették az egyre erősödő integrációtól.

1999. június 10-13.

Tagállamok: tizenöt tagállam ( Ausztria, Finnország és Svédország is )

Részvételi arány: 49,8%

Kiosztható mandátum: 626 db

Frakciók száma: 7+függetlenek

A választási arány rendkívül alacsony volt a tizenötök Európájában. Először sikerült a kereszténydemokrata és konzervatív erőket felvonultató Európai Néppártnak megszereznie a győzelmet ( ami a tagállamok többségében lévő szocialista kormányok munkájával szembeni elégedetlenséget fejezte ki ).

Nagy-Britanniában is bevezették az arányos választási rendszert ( d'Hont ), ami közelebb hozta az egységes választási rendszer bevezetését.

2004. június 10-13.

Tagállamok: huszonöt tagállam (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Észtország, Szlovénia, Ciprus, Málta is)

Részvételi arány: 45,6 %

Kiosztható mandátum: 732 db

Frakciók száma: 7+függetlenek

2004-ben 732 képviselőt választottak meg. Az Európai Néppárt tovább növelte előnyét a szocialistákkal szemben. Új frakcióként alakult meg a Függetlenség/ Demokrácia Csoport.

2009. június 4-7.

Tagállamok: huszonhét tagállam (Bulgária és Románia is)

Részvételi arány: 43%

Kiosztható mandátum: 736 db

Frakciók száma: 7+függetlenek

2009-ben 736 képviselőt választottak meg. Az Európai Néppárt maradt a legnagyobb frakció 267 hellyel. A Európai Szocialista Párt jelentősen csökkent. (2007-ben 215 helye volt, míg a 2009-es választásokon 159-et szerzett meg.) Az ötödik legnagyobb frakció az újonnan megalakult euroszkeptikus és antiföderalista Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja.

Hivatkozások:

1.: Laczkóné Tuka Ágnes: Európai Parlamment- a meg- megújuló intézmény dialóg Campus Kiadó Budapest- Pécs  2004. 92-108. old.

Irodalomjegyzék:

• Európai Integrációs Alapismeretek; szerk.:Blahó András Aula Kiadó 2004. 125-127. old.

• Horváth Jenő: Az európai integráció története napról napra 1945-2002; Osiris Kiadó Budapest 2003.

• Laczkóné Tuka Ágnes: Európai Parlamment- a meg- megújuló intézmény dialóg Campus Kiadó Budapest- Pécs  2004. 92-108. old.

• Horváth Zoltán- Tar Gábor: Az Európai Parlament; Földkör Kiadó Budapest 2004.

• Timothy Bainbridge: EU Mindentudó; szerk. dr. Lövenberg Viktória HVG Kiadó Rt, Budapest 2004.

• www.europarl.europa.eu

• www.euractiv.hu

• http://www.corvinusembassy.com/ep/index.php?page=3&article=3&show=40