Az Európai Parlament céljai között mindig is szerepelt a közvetlen választások bevezetése, hiszen ez legitimációs alapot adhat a Parlament funkcióinak kiterjesztéséhez. A Közösségek - és később az Unió - életét végigkísérte az ún. demokratikus deficit, mely azt jelenti, hogy a döntéshozó szervekben az állampolgárok képviselete többszörösen is közvetett, nem választott, hanem tagállamok által kinevezett testületeknél koncentrálódott a hatalom.

Először 1961-ben tettek javaslatot az Európai Parlament képviselőinek közvetlen választására, de csak az 1976-os brüsszeli csúcson döntöttek annak tényleges bevezetéséről. Az első közvetlen választásokat 1979-ben bonyolították le, és a Parlament képviselőit minden országban egyszerre választották meg egy ötéves ciklusra. A közvetlen választások bevezetése legitimációs alapot ugyan biztosított az Európai Parlamentnek, de nem jelentette azt, hogy jogköre kibővült volna, ez ugyanis csak 1986-ban az Egységes Európai Okmánnyal következett be. Mindemellett a Parlament úgy igyekezett a súlyát növelni, hogy véleménynyilvánítási jogát kihasználva egyre több és több kérdésben foglalt állást. Így kerülhetett sor arra, hogy kétszer is elutasította a költségvetést: 1979-ben és 1984-ben.