2. Szaharov-díj: a gondolat szabadságáért

A Szaharov-díj az Európai Parlament támogatását jelképezi mindazok felé, akik az életüket és a szabadságukat kockáztatják azzal, hogy felemelik a szavukat; mindemellett egy jelentős diplomáciai eszköz a demokratikus értékek nemzetközi szintű védelmére. Ez az elismerés erőt és védelmet nyújt a díjazottaknak, szócsövet ad a kezükbe, felerősíti hangjukat. Az EP ezáltal azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy az alapvető szabadságjogokhoz nemcsak az élethez és integritáshoz való jog tartozik, hanem a vélemény- és sajtószabadság joga is. Ez az egyik legerősebb védőbástya az elnyomás ellen, és egyben a demokratikus és nyílt társadalom fokmérője.[i]

A kép forrása: Delegation of the European Commission to the USA

A gondolat szabadságáért járó, 50 ezer euróval jutalmazott emberi jogi díjat az Európai Parlament 1988 óta adományozza, amelyet ünnepélyes strasbourgi ülésén nyújt át a Parlament elnöke, minden évben december 10-e táján (ez a nap az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-ban történt aláírásának évfordulója). A jelölteket minden évben a parlamenti frakciók és az EP-képviselők terjesztik fel. Ebből a listából a külügyi és a fejlesztési bizottság közösen választja ki a három végső jelöltet. Végezetül a parlamenti képviselőcsoportok elnökei ítélik meg, hogy ki legyen a nyertes. A díjat a Parlament olyan személyeknek vagy szervezeteknek ítéli oda, akik valami kivételest mutattak fel az elnyomás, az igazságtalanság és az intolerancia elleni küzdelemben.[ii] A díjra jelöltek elhivatottságát és nagyszerűségét többek közt az is jelzi, hogy az emberi méltóságért folytatott küzdelmük az esetek többségében nagy áldozatokat követelt, és nemritkán üldöztetéssel, a személyes szabadság elvesztésével vagy hazájukból való elüldözéssel járt. A díj az emberi jogok és alapvető szabadságok, különösen a szólásszabadság és a kisebbségi jogok védelmének területén, a nemzetközi jog tiszteletben tartása, valamint a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése vonatkozásában elért eredményeket igyekszik honorálni.

A díj névadója, a szovjet-orosz magfizikus, Andrej Dmitrijevics Szaharov (1921-1989) a szovjet hidrogénbombát kifejlesztő tudósok egyike volt, akit már 32 évesen, 1953-ban a Tudományos Akadémia tagjává választottak, így ő volt a legfiatalabb tag ezen intézmény történetében. Szaharov már 1951-ben támogatta a politikai elnyomás áldozatait: egy zsidó matematikust is bevett a hidrogénbomba-programba. 1968-ban a New York Times-ban publikált egy esszét Megjegyzések a békéről, a békés együttélésről és a szellemi szabadságról címmel, melyben a nyíltan kritizálta a nukleáris fegyverkezési versenyt és a Nyugattal való együttműködés mellett foglalt állást. 1970-ben lett a szerveződő emberi jogi mozgalom tagja. Cikkekben, petíciókban követelték a cenzúra eltörlését, az általános választások bevezetését és a független bíróságok létrehozását. Tevékenysége nem maradt észrevétlenül, a Szovjetunióban bebörtönözték, miközben 1975-ben a Nyugat Nobel-békedíjjal tüntette ki. Mivel 1979-ben helytelenítette a szovjet csapatok bevonulását Afganisztánba, 1980 elején Gorkijba száműzték. Az itt töltött száműzetéséből az Európai Parlamentnek címzett üzenetében fejezte ki egyrészt örömét, amiért a Parlament az ő nevét viselő „szellemi szabadságért járó díjat" kíván létrehozni, másrészt ebben adott hangot annak, milyen bátorítást jelent a díj azok számára, akik hozzá hasonló módon életüket az emberi jogokért folytatott harcnak szentelték. 1986-ban Mihail Gorbacsov pártfőtitkár hívására visszatért Moszkvába. Szaharov azonnal a demokratikus mozgalom egyik legfontosabb alakja lett, 1989-ben a kongresszus tagjává választották. Amnesztiát kért a politikai foglyoknak, támogatta a leszerelést, az etnikai konfliktusok békés megoldását.[iii]

3. A Szaharov-díj idei kitüntetettje

Salih Mahmoud Osman, emberi jogokkal foglalkozó szudáni ügyvédnek ítélte a 2007. évi Szaharov-díjat az Európai Parlament, akit Josep Borrell (szocialista, spanyol), Thierry Cornillet (liberális, francia), Jose Ribeiro e Castro (néppárti, portugál), Frithjof Schmidt (zöldpárti, német), Jürgen Schröder (néppárti, német), továbbá a liberális frakció nevében Annemie Neyts-Uyttebroeck (belga) és Marco Cappato (olasz), valamint 177 képviselő (különböző frakciókból) jelöltek.

Demokrácia nélkül nincs igazságosság, Szálih Mahmúd Oszmán pedig az igazságosságért küzd Szudánban: harcol a kínzások és zaklatások ellen és törvényes segítséget nyújt a polgárháború áldozatainak; ezért ítéli neki 2007-ben az Európai Parlament a Szaharov-díjat - közölte Hans-Gert Pöttering, a Parlament elnöke.[iv] A díjat ünnepélyes plenáris ülés keretében az Európai Parlament elnöke adja át 2007. december 11-én, Strasbourgban, egy nappal az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata aláírásának 59. évfordulója után. Egyúttal Pöttering azt is bejelentette, hogy a frakcióvezetők megfelelő módot akarnak találni arra, hogy elismerjék a meggyilkolt orosz újságírónő, Anna Politkovszkaja teljesítményét is, akit ugyancsak e díjra jelöltek; erről az elnökök értekezletének következő ülésén születhet döntés.[v]

A szudáni ügyvéd hazájának demokratikusabbá tétele, az emberi jogok érvényre juttatásáért folytatott elszánt küzdelme méltán vívta ki e rangos kitüntetést: a Szudáni Kínzásellenes Szervezettel (Sudan Organisation Against Torture (SOAT)) ingyenes jogi képviseletet biztosít a szudáni polgárháború és emberijog-sértések áldozatainak, immáron több mint két évtizede. Ezenkívül Oszman az afrikai Szudán nyugati részén lévő Darfur tartományban állítólagosan elkövetett háborús bűnök dokumentálásával is foglalkozik. A bűncselekmények szemtanúival számos interjút készített, amelyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásai során fel is használt. Mindemellett Szalih Mahmúd Oszmannak azt is sikerült elérnie egyes esetekben, hogy a szudáni kormány halálos vagy végtagcsonkítással járó ítéletei megváltoztatásra kerüljenek. Az ügyvéd egyik törekvése továbbá, hogy az erőszakos nemi közösülés bűntettét felvetesse a háborús bűnök listájára. Az emberi jogi ügyvéd igazságért folytatott harca azonban személyes áldozatokat is követelt. Oszman 2004-ben hét hónapot töltött börtönben, anélkül, hogy a szudáni hatóságok vádat emeltek volna ellene, illetve eljárást folytattak volna le. Családtagjai közül volt, akit megöltek, illetve megkínoztak a fegyveres csoportok, otthonaikat pedig felégették.[vi] 2005. november 8-án Szudánban folytatott tevékenységéért megkapta a Human Rights Watch emberi jogi nemzetközi szervezet legmagasabb elismerését.[vii]

A szudáni ügyvéd jelenleg is aktívan dolgozik azon, hogy a 2 millió otthonából elüldözött szudáni visszatérhessen lakóhelyére, rehabilitációban részesüljön, valamint megtörténjen a felelősök számon kérése. Mindemellett nagyobb mozgásteret biztosít számára, hogy Szudáni Nemzeti Parlament tagja. Ebben az új szerepben a jogrend támogatására fókuszál az ideiglenes alkotmány rendelkezéseinek megalkotása révén.[viii]

Oszman a jövőre vonatkozóan számos célt fogalmaz meg, valamint erőteljesen bírálja a jelenlegi szudáni politikai vezetést, azt mondja, hogy „Szudán igazságügyi rendszere nem működik". Egy interjúban a következőket mondta a közelmúltban: „az emberek azon a véleményen vannak, hogy Darfurban megtagadják az igazságot. Nem rendelkezünk olyan alkalmas, törvényes rendszerrel, amellyel az elkövetők hatékonyan bíróság elé állíthatók." (...) „Még csak nem is beszélünk szankciókról vagy hosszú eljárásokról. Közvetlen és azonnali cselekvésre van szükségünk, hogy megelőzzünk egy esetleges bombázást- különben ez tömegmészárlás és etnikai tisztogatás, ami a világ szeme láttára történik."[ix]

Szalih Mahmúd Oszman az Európai Unióval való szoros együttműködést is rendkívül fontosnak tartja: „Humanitárius szervezetek és a kormányzatok mindig gondoskodtak a Darfur-i tábor áldozatainak történő segítségnyújtásáról, azonban számítunk arra, hogy a jövőben az EU a civilek védelmét kielégítőbb módon tudja biztosítani. Azt szeretnénk, hogy az EU járuljon hozzá a békefolyamathoz."[x]

Összefoglaló

Az eddig elmondottak alapján összefoglalásul elmondható, hogy a Szaharov-díj jelentősége évről évre ugrásszerűen növekszik, ahogyan egyre többen szereznek tudomást e kitüntetés létezéséről, az eltökélt díjazottak tevékenységéről. A segítőkész civilek ennek köszönhetően bekapcsolódhatnak a már elkezdett küzdelembe, támogathatják a díjban részesülők által létrehozott alapítványokat, önkéntesként részt vehetnek a különféle mozgalmakban, hozzájárulva ezzel egy jobb és igazságosabb világ megteremtéséhez.

Jegyzetek

[ii] A 2006-os Szaharov-díj - a gondolatszabadság támogatása

[iii] Andrei Sakharov

[iv] Sudanese Lawyer Wins EU Human Rights Prize

[v] Szalih Mahmúd Oszman nyerte az idei Szaharov-díjat

[vi] Szudáni ügyvéd kapta az Andrej Szaharov-díjat

[vii] A 2007. évi Szaharov-díj: küzdelem egy igazságosabb és jobb világért

[viii] Salih Mahmoud Osman IHR Award Recipient 2006 Biography

[ix] Darfur lawyer receives top award

[x] European honour for Sudanese lawyer's Darfur work

vissza