Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület honlapja
 
Főoldal
  Sajtószemle|Elemzések|Interjú|Héten az EP-ben|Gyakornoki program|  
  EP Corvinák|EU Kislexikon|Bibliográfia|Linkgyűjtemény|A szerkesztőség|Oldaltérkép|  
 
Alapinformációk
Az Európai Unió története
Az Európai Parlament Felépítése
Az Európai Parlament hatáskörei
Jövő
Európai Unió honlapja








Az oldal működését a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta.
Az Európai Parlament Felépítése » Frakciók » Európai Néppárt-Európai Demokraták
 
  • Angol elnevezés: Group of the European People's Party (Christian Democrats) and European Democrats (EPP-ED)
  • Képviselők száma: 264 (a 732 tagú Európai Parlament tagjainak 36%-a)
  • A frakció vezetője: Hans-Gert Poettering (német; pártja: Christlich Demokratische Union Deutschlands)
1 Eszmei háttér

A politikai csoport teljes neve Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták frakció, de leginkább az ENP-ED rövidítés alatt ismert és kereszténydemokrata, konzervatív, valamint egyéb európai jobb-közép pártok képviselőit tömöríti. Európa versenyképességének növelése a kutatás és az élethosszig tartó tanulás támogatása révén - csak néhány példa a legnagyobb parlamenti frakció, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának célkitűzései közül. Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide de Gasperi azok a meghatározó európai politikusok, akiknek szellemi hagyományait az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja folytatja. Az ENP-ED következetesen igyekszik érvényesíteni a jog uralmát, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, a szubszidiaritás elvének alkalmazását, valamint az intézmények demokratikus, független jellegét, átláthatóságát és hatékonyságát. Mindez azonban nem csak papíron létező absztrakt hitvallás, hiszen a képviselőcsoport több ügyben is igyekezett ezen értékek mentén nyomást gyakorolni a napi történésekre. [1] A frakció kereszténydemokrata szellemiségéből következik, hogy Európát egyfajta értékközösségnek tekintik, amely lehetőségeket és jólétet teremt nem csak az itt élőknek, de a világ többi részének lakosai számára is. Ezzel magyarázható a politikai csoport állandó törekvése a fenntartható fejlődésre, amely az EU alapító szerződésébe, a Maastrichti Szerződésbe is bekerült. Van példa a más frakciókkal való együttműködésre, közös gondolkodásra is.[2]

A frakció ideológiai hovatartozásából következő álláspontjai továbbá az adócsökkentés, a családok támogatása, vagy az illegális bevándorlók elleni szigorú fellépés.

A néppárti parlamenti frakciókban képviselt európai pártok, illetve ezek hagyományainak és nemzeti irányvonalainak sokszínűsége magyarázza, hogy az EP képviselőcsoportjaira az ideológiai egység és az egységes fellépés kevésbé jellemző, mint a nemzeti pártoknál általában. Ez megmutatkozik az ENP-ED politikai hozzáállásában is. „Többségre törekszünk a fontosabb kérdésekben, de nem akarjuk figyelmen kívül hagyni a kisebb frakciók véleményét" - vélekedik egy néppárti képviselő a frakcióról. A kisebb pártokat előnyben részesítő hozzáállás jegyében, és mivel a szakbizottságok tisztségviselői általában a két nagy frakcióból kerülnek ki, újabban kísérletek történtek arra, hogy a kisebb frakciók is igazságosabban részesedjenek a vezetői posztokból.

2 Történet

Ugyan az ENP-ED politikai csoport már 1953-ban megalakult, amikor a kereszténydemokrata képviselőcsoport tagja volt az Európai Szén- és Acélközösség legelső közösségi parlamentáris intézményének, a konzervatív pártszövetség létrejötte azonban már az európai integráció folyamatának elindulása előttre tehető. A keresztény pártok első kongresszusát ugyanis 1925-ben tartották Párizsban. Az ESZAK-ban való megalakulást követően 1958-ban a három Európai Közösség első közgyűlési ülésén (az Európai Parlament elnevezése csak 1962 óta használatos) a testület elnökévé az összes frakció támogatásával a konzervatív Robert Schumant választották. 1976 áprilisában alakult meg az Európai Néppárt, amelyben hét tagállamból találunk pártokat. Alapító okirata értelmében a csoporthoz csatlakozhat minden olyan párt, amely a kereszténydemokrata értékeket magáénak vallja. Ez a kitétel azért volt fontos, mert számos országban történelmi okokból kifolyólag nem volt olyan párt, amely nevében hordozta a kereszténydemokrata jelzőt. Az első közvetlen európai parlamenti választások után, amelyet a csoport még úgy is megnyerte, hogy Dániában és az Egyesült Királyságban nem voltak jelöltjei, Európai Néppártok Csoportja néven működött (1979. június) tovább. A csoport jelenlegi elnevezése 1999 júliusa óta használatos, amikortól a legnagyobb parlamenti frakciónak is az ENP-ED számít.

A frakció történetéhez tartozik, hogy 2002 decemberében először adományozott tiszteletbeli tagságot. A cím birtokosa Habsburg Ottó lett, a Pán-Európai Mozgalom emblematikus figurája.

3 A politikai csoportot alkotó pártok

A legutóbbi, 2004-ben rendezett európai parlamenti választások, amelyen első alkalommal vett részt a tíz új közép és kelet-európai tagország, sikert hoztak a frakciónak, hiszen a néppárti politikai családba tartozó pártok a szavazatok 38,11 százalékát szerezték meg, amely 264 mandátumot jelentett. A néppárt ezzel kényelmes többséget élvez a második legnagyobb politikai csoporttal, a szocialistákkal szemben, amely jelenleg 23 tagállamból 200 tagot számlál.

A néppárti politikai csoporthoz tartozó politikai pártok tagállami bontásban a következők:

Belgique / België / Belgien / Belgium (6 képviselő)
Christen Democratisch & Vlaams (CD&V)
Centre Démocrate Humaniste (CDH)
Christliche Soziale Partei (CSP)
Nieuw-Vlaamse Alliantie (N-VA)

Česká Republika / Csehország (14 képviselő)
Křesťanská a demokratická unie - Československá strana lidová (KDU-CSL) / Christian and Democratic Union - Czechoslovak People's Party
Občanská demokratická strana (ODS) / Civic Democratic Party
Klub ODS v Evropském parlamentu
SNK Evropští demokraté / SNK European Democrats

Danmark / Dánia (1 képviselő)
Det Konservative Folkeparti

Deutschland / Németország (49 képviselő)
Christlich-Demokratische Union (CDU)
Christlich-Soziale Union (CSU)
CDU/CSU-Gruppe im Europäischen Parlament
CSU-Europagruppe

Eesti Vabariik / Észtország (1 képviselő)
Isamaaliit / Pro Patria Union

Ελλάς / Görögország (11 képviselő)
Nea Dimokratia (ND)

España / Spanyolország (24 képviselő)
Partido Popular (PP)
Grupo Popular en el Parlamento Europeo

France / Franciaország (17 képviselő)
UMP
Le site des députés européens UMP (PPE-DE)
La Lettre des députés européens UMP (PPE-DE)

Ireland / Írország (5 képviselő)
Fine Gael (FG)

Italia / Olaszország (24 képviselő)
Forza Italia (FI)
Unione dei Democratici Cristiani e Democratici di Centro (UDC)
Partito Pensionati
Südtiroler Volkspartei (SVP)
Unione Democratici per l'Europa (U.D.EUR)

Kipriaki Dimokratia / Ciprus (3 képviselő)
Δημοκρατικός Συναγερμός (ΔΗ.ΣΥ.) / Democratic Rally

Latvijas Republika / Lettország (3 képviselő)
Tautas Partija (TP) / People's Party
Jaunais Laiks (JL) / New Era

Lietuvos Respublika / Litvánia (2 képviselő)
Tevynes sajunga (Lietuvos konservatoriai) - TS(LK) / Homeland Union (Lithuanian Conservative Party)

Luxembourg / Luxemburg (3 képviselő)
Parti Chrétien Social (PCS-CSV)

Magyar Köztársaság (13 képviselő)
FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség / Hungarian Civic Union
Magyar Demokrata Fórum (MDF) / Hungarian Democratic Forum

Nederland / Hollandia (7 képviselő)

Christen Democratisch Appèl (CDA)

Österreich / Ausztria (6 képviselő)
Österreichische Volkspartei (ÖVP)
Die ÖVP im Europaparlament

Portugal / Portugália (9 képviselő)
Partido Social Democrata (PSD)
Partido Popular, CDS-PP

Repubblika ta' Malta / Málta (2 képviselő)
Partit Nazzjonalista (PN) / Nationalist Party

Rzeczpospolita Polska / Lengyelország (15 képviselő)
Platforma Obywatelska Rzeczpospolitej Polskiej (PORP) / Civic Platform of the Republic of Poland
Platforma Obywatelska we frakcji EPL-ED w Parlamencie Europejskim
Polskie Stronnictwo Ludowe (PSL) / Polish People's Party

Slovenská Republika / Szlovákia (8 képviselő)
Slovenská demokratická a krest'anská únia (SDKU) / Slovak Democratic and Christian Union
Strana mad'arskej koalície (SMK) / Party of Hungarian Coalition MKP
Krest'anskodemokratické hnutie (KDH) / Christian Democratic Movement of Slovakia

Republika Slovenija / Szlovénia (4 képviselő)
Slovenska demokratska stranka (SDS) / Slovenian Democratic Party
Krščanska ljudska stranka (NSi)/ New Slovenia - Christian People's Party

Suomi / Finnország (4 képviselő)
Kansallinen Kokoomus (KOK)

Sverige / Svédország (5 képviselő)
Moderaterna
The Moderaterna in the European Parliament
Kristdemokraterna

United Kingdom / Egyesült Királyság (27 képviselő)
Conservative Party (
The Conservatives in the European Parliament
Ulster Unionist Party

4 Működés

Az ENP-ED képviselőcsoport munkáját számos testület segíti. Az elnökből és a szakterületenként kinevezett legfeljebb 9 alelnökből álló Elnökség a munkacsoportok vezetőit, valamint a parlamenti munkával kapcsolatos operatív teendők felelőseit tömöríti (ez nem keverendő össze a pártcsoport elnökségével). A magyar Szájer József például a képviselőcsoport törvénykezési koordinációért és politikai irányvonalakért felelős alelnöke.

A nemzeti delegációk vezetőinek testülete az adott országból delegált, ENP-ED-hez csatlakozott képviselők munkáját hangolják össze. Ez azért fontos, mert egy országból elképzelhető, hogy több konzervatív-kereszténydemokrata irányvonalat képviselő párt politikusai jutnak be az Európai Parlamentbe, akik egyébként nemzeti szinten nincsenek hivatalos kapcsolatban. A 13 tagú magyar nemzeti delegáció vezetője Szájer József.

A parlamenti bizottságokba delegált képviselők közül kiemelkedik a koordinátorok szerepe, akik képviselői-bizottsági feladataik ellátása mellett az adott testületben ülő ENP-ED képviselők álláspontjának kialakításával és összehangolásával foglalkoznak, így segítvén az egységes és ezáltal hatékony fellépést.

4.1 Frakcióvezető - Hans-Gert Poettering

A frakció vezetője a német Hans-Gert Poettering, a jogtudományok, a politika és a történelem doktora, aki 1979 óta EP-képviselő, és 1999 óta tölti be jelenlegi tisztségét. A frakcióvezető szívügye az európai reform: Reformokra, rugalmasságra, felelősségre és kisebb bürokráciára van szükség. [...] Arra kérjük most a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá egy olyan Európa megteremtéséhez, amely képes a növekedés ösztönzésére, és lehetővé teszi a munkahelyteremtést a tagállamokban, hogy az emberek munkába állva hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak." - fogalmazott a frakcióvezető annak a vitának a során, amely arról folyt, hogy hogyan lehet 2010-re az EU-t a világ legversenyképesebb, tudás alapú gazdaságává tenni.[3]

Az elnök német nyelvű honlapja: http://www.cdu-lkos.de/poettering

4.2 Az ENP-ED munkája az Európa Parlament szakbizottságaiban

Lévén a legnagyobb frakció, az ENP-ED jogosult a fontosabb parlamenti tisztségek nagy részének betöltésére. Jelenleg a frakció soraiból kerül ki a parlament huszonkét szakbizottságának vagy albizottságának kilenc elnöke, és a tizennégy alelnöki posztból is hetet maguknak tudnak.[4]

A frakció soraiból kikerülő bizottsági elnökök:

 

Név (nemzetiség)

Bizottság

Személyes weblap

BROK, Elmar (Németország)

Külügyi Bizottság

http://www.elmarbrok.de

LEWANDOWSKI, Janusz (Lengyelország)

Költségvetési Bizottság

http://www.januszlewandowski.pl

FLORENZ, Karl-Heinz (Németország)

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság

http://www.karl-heinz-florenz.de

CHICHESTER, Giles (Egyesült Királyság)

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság

http://www.gileschichestermep.org.uk

GALEOTE, Gerardo (Spanyolország)

Regionális Fejlesztési Bizottság

 

DAUL, Joseph (Franciaország)

Mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottság

 

GARGANI, Giuseppe (Olaszország)

Jogi Bizottság

 

ZÁBORSKÁ, Anna (Szlovákia)

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

http://www.zaborska.sk

McGUINNESS, Mairead (Írország)

Az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság

http://www.maireadmcguinness.ie

COELHO, Carlos (Portugália)

Az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság

http://www.carloscoelho.org/

von WOGAU, Karl (Németország)

Biztonság- és védelempolitikai albizottság

http://www.wogau.de

A bizottsági tisztségek elosztásának módját szemlélteti a következő eset: szlovákiai civil szervezetek és német szociáldemokrata euro-képviselők tiltakozása ellenére a szlovák kereszténydemokrata Anna Zaborskát, az Európai Néppárt jelöltjét választotta elnökéül az Európai Parlament női jogokkal és esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottsága, jóllehet Zaborska hazájában abortusz- és homoszexualitás-ellenes kijelentéseivel nagy vihart kavart. Megválasztását a bizottság szocialista tagjainak tartózkodása tette lehetővé: a hírek szerint cserébe a szocialisták jelöltje, a francia Pervenche Beres megkapta az EP jelentős hatalommal rendelkező gazdasági és monetáris bizottságának elnöki tisztét.[5]

4.3 Magyar tagok

Név

Párt

ENP-ED-ben betöltött tisztség

Európai Parlamentben betöltött tisztség

Weblap

SZÁJER József

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

A frakció alelnöke

  • Jogi Bizottság,Póttag
  • Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság,Tag
  • A Mercosur tagállamaival folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Póttag
  • A Japánnal folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

 

 

http://www.szajer.hu

SCHMITT Pál

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

Küldöttségi Elnökök Értekezlete, Tag

Az ENP-ED frakció Hivatalának tagja

  • Kulturális és Oktatási Bizottság,Alelnök
  • Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság,Póttag
  • Az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Elnök
  • A Japánnal folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Póttag

 

www.schmitt.hu

SURJÁN László

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

Az ENP-ED frakció Hivatalának tagja

  • Költségvetési Bizottság,Tag
  • Regionális Fejlesztési Bizottság,Póttag
  • Az EU-Chile Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Alelnök
  • Az EU-Románia Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Póttag

 

 

BARSINÉ PATAKY Etelka

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság,Póttag
  • Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság,Tag
  • A Svájccal, Izlanddal és Norvégiával folytatott kapcsolatokért felelős és az Európai Gazdasági Térség (EGT) Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Tag
  • A Dél-Afrikával folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

 

 

BECSEY Zsolt László

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Gazdasági és Monetáris Bizottság,Tag
  • Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság,Póttag
  • Biztonság- és védelempolitikai albizottság,Póttag
  • Az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Póttag
  • A Dél-Kelet-Európa országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

 

http://becseyzsolt.hu/

DE BLASIO Antonio

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Költségvetési Bizottság,Póttag
  • Költségvetési Ellenőrző Bizottság,Tag
  • Regionális Fejlesztési Bizottság,Tag
  • Az EU-Ukrajna Parlamenti Együttműködési Bizottságba delegált küldöttség,Tag
  • Az EU-Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságba delegált küldöttség,Póttag

 

 

GÁL Kinga

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Külügyi Bizottság,Póttag
  • Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság,Tag
  • Emberi jogi albizottság,Tag
  • Az EU-Románia Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Alelnök

http://www.galkinga.hu

GLATTFELDER Béla

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság,Tag
  • Halászati Bizottság,Póttag
  • Mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottság,Póttag
  • Az EU-Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságba delegált küldöttség,Tag
  • A Mercosur tagállamaival folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

 

 

GYÜRK András

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság,Tag
  • Petíciós Bizottság,Póttag
  • Kulturális és Oktatási Bizottság,Póttag
  • Az EU-Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Tag
  • Az Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Póttag

http://gyurkandras.hu/

JÁRÓKA Lívia

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság,Tag
  • Kulturális és Oktatási Bizottság,Póttag
  • Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság,Tag
  • Az EU-Románia Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Póttag
  • A Dél-Ázsiával és a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC) folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

http://jarokalivia.hu/

OLAJOS Péter

Magyar Demokrata Fórum

 

  • Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság,Póttag
  • Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság,Tag
  • Az EU-Románia Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Póttag
  • Az EU-Kazahsztán, EU-Kirgizisztán, EU-Üzbegisztán Parlamenti Együttműködési Bizottságokba delegált küldöttség és a Tadzsigisztánnal, Türkmenisztánnal és Mongóliával folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

http://www.eu.mdf.hu

ŐRY Csaba

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Fejlesztési Bizottság,Póttag
  • Foglalkoztatási és Szociális Bizottság,Tag
  • Az EU-Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Tag
  • A Délkelet-Ázsia országaival és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség,Tag

http://orycsaba.hu/

SCHÖPFLIN György

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség

 

  • Külügyi Bizottság,Tag
  • Alkotmányügyi Bizottság,Póttag
  • Emberi jogi albizottság,Tag
  • Az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság,Tag
  • Az EU-Törökország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség,Tag

http://schopflingyorgy.hu/

A táblázatból látható, hogy a magyr képviselők fontos tisztségeket töltenek be. A formális tisztségek mellett azonban az EP-beli siker egyik fő mércéje a raportőri teljesítmény. A raportőr (jelentéstevő) feladata, hogy egy ügyet a felelős szakbizottság egyeztetett álláspontjának kidolgozásától a téma plenáris ülés elé terjesztésén át a végszavazásig nyomon kövessen. Neki így meglehetősen nagy esélye van a teljes EP véleményének befolyásolására, különösen az úgynevezett együttdöntési eljárásban. Ilyen, szakmai elismerést jelentő feladattal 2006. őszig három magyar képviselő - Barsiné Pataky Etelka, Hegyi Gyula és Őry Csaba - birkózott meg.

5 Álláspontok

A 732 tagú Európai Parlament plenáris ülésein, akárcsak a nemzeti parlamentekben, a képviselők hozzászólhatnak a napirenden lévő ügyekhez. Emellett minden képviselő tagja a 22 parlamenti bizottság egyikének (valamint helyettes tagként tevékenykedik egy további bizottságban), ahol a döntések előkészítése, a Parlament elé kerülő ügyek alaposabb megvitatása folyik. Ezt megelőzően a képviselőcsoport négy fő szerve - a frakció Közgyűlése, az Elnökség, a Büro (képviselői hivatal) és a munkacsoportok - minden plenáris ülés előtt összeülnek és saját szakértői jelentések segítségével kialakítják a frakció álláspontját, amelyet a frakció a Parlamentben képviselni fog. Ezek az ülések többnyire Brüsszelben és Strasbourgban zajlanak, de a képviselők évente kétszer hagyományosan összeülnek az Unió valamely más városában is.

5.1 Az ENP-ED véleménye az Alkotmányos Szerződésről

Az Európai Néppárt az intézményi reformok, a hatékonyabb Európa híve, ezért teljes mértékben támogatja az Alkotmányos Szerződést. Hans-Gert Poettering frakcióvezető például kijelentette, hogy a több sebből vérző, kompromisszumok áldozatául esett Nizzai Szerződés alkalmatlan arra, hogy az Unió intézményi rendjét szabályozza. Néhány jelmondat a frakcióvezetőtől: „Az Európai Unió egy sikertörténet. A közép- és kelet-európai államok, valamint Ciprus és Málta 2004. évi csatlakozása az Unió vonzerejének bizonyítéka. Az egységes európai pénznem nélkül az EU nem tudna létezni a globális világban. Sok állampolgár ennél több Európát szeretne, nem kevesebbet a belső biztonság és a menekültügy területén. (...) Európa a szubszidiaritás elvén nyugszik. A politikai döntéseket az állampolgárokhoz legközelebb eső szinten kell meghozni, vagyis helyi, regionális, nemzeti vagy európai szinten. Ez azt jelenti, hogy Európának cselekednie kell, mert a nemzetállam már túl kicsinek bizonyul."[6]

Az alkotmányozási folyamat során Hans-Gert Poettering élharcosa volt az Európa keresztény-zsidó gyökereire való utalás preambulumba foglalásának.[7] Miután 2003-ban az első javaslatot az Európai Parlament elutasította, 2004-ben aláírásgyűjtő kampányba kezdtek, hogy ezzel nyomatékosítsák kezdeményezésüket. Ennek eredményeképp 23 országból 1,3 millió aláírás gyűlt össze az említett utalás alkotmányban rögzítése mellett és 55 nem-kormányzati szervezet (NGO) is az ENP-ED mellé állt, ám így sem sikerült keresztülvinni a vitatott pont alkotmányba foglalását. José Ribeiro e Castro EP-képviselő így értékelte a kialakult helyzetet: „Ezen társadalmi kezdeményezés elutasítása ellentétes az európai demokráciával. Mindez, kiegészülve az európai intézmények jelenlegi állapotával, növekvő hitet ébreszt abban, hogy ez nem más, mint a tolerancia jegyében folytatott intolerancia a kereszténységgel szemben, (...) a történelem tagadása, (...) amely ellentétes az Alkotmányos Szerződés 2. cikkében felsorolt értékekkel."[8]

Az aláírásakor mérföldkőnek tartott Alkotmányos Szerződés ratifikációs folyamata azonban 2005 tavaszán elakadt. Az Alkotmányos Szerződés elutasítása után az EP frakciói megosztottak voltak a „hogyan tovább" kérdésében. Egyes csoportok (liberálisok, zöldek) a társadalmi vita újrakezdését és a szöveg ennek megfelelő módosítását kezdeményezték, míg mások, így például a szocialisták és az ENP-ED viszont a jelen formában elfogadott szöveg ratifikációjának keresztülvitelét támogatták. (A franciákat egy, a szociális Európáról szóló jegyzőkönyv beillesztésével, a hollandokat pedig a szubszidiaritásról szóló nyilatkozattal terveznek megnyerni.)

Különböző stratégiák láttak napvilágot, mint például megvárni, amíg a nemzeti politikában egy új vezetői kör kerül hatalomra, vagy külön szavaztatni meg az embereket az intézményi és a - jellemzően problémásabb - politikai kérdésekről. A szocialisták és a konzervatívok azzal érvelnek, hogy az Alkotmányos Szerződésben megvan a megfelelő eljárás az elutasítás esetére: ha 2006. október 29-ig legalább 20 ország ratifikálja, az EU vezetői újra összeülnek és tanulmányozzák a helyzetet. A szöveg módosítása csak ezen lehetőség kudarca esetén merülne fel, és akkor sem újratárgyalásnak, hanem a szöveg továbbfejlesztésének neveznék.[9]

Az Alkotmányos Szerződésben megvalósult, ám a ratifikációs folyamatnál elakadt intézményi reform kérdésének jelentőségét jelzi a konzervatívok kiemelkedő politikusának, Jean-Luc Dehaene-nek azon döntése, miszerint a 2006 októberi belga választások után visszatér a nemzeti politizáláshoz. Dehaene, aki a Konvent alelnöki tisztét töltötte be, azzal magyarázza döntését, hogy nem kíván dossziék tologatásával foglalkozni és az unalmasnak minősített európai szint helyett helyhatósági szinten kívánja folytatni munkáját, mert ott legalább valós eredményeket lehet felmutatni. A francia és a holland „nem" után maguk a belgák is kiábrándultak az Unióból, éppen ezért lett volna tanácsos minden országban népszavazás helyett parlamenti ratifikációval jóváhagyni az Alkotmányos Szerződést - tette hozzá a belga miniszterelnöki posztot korábban betöltő politikus.[10] Az Alkotmányos Szerződés ügyének jelentőségét mutatja, hogy a 2006-os év feladataira vonatkozó újságírói kérdésre a frakcióvezető ezt a választ adta: „Most fontosabb mint valaha, hogy Európa felvértezze magát az európai alkotmányban meghatározott jogi és politikai reformokkal, ezért 2006-ban keményen kell dolgoznunk, hogy ezeknek a reformoknak a gyakorlati hatása mielőbb jelentkezzen".[11]

5.2 A 2007-13-as pénzügyi perspektíva

A tagállamok által 2005. decemberében jóváhagyott, majd az uniós intézmények közötti megállapodással az osztrák elnökség alatt, 2006 első felében véglegesített költségvetés tárgyalásakor az ENP-ED - akárcsak minden európai parlamenti szereplő - az Unió pénzügyi lehetőségeinek növelését, intézményi racionalizálását tartotta szem előtt. A költségvetés rapportőre (a témáért felelős parlamenti képviselő) a német néppárti Reimer Böge volt, aki összességében elégedett volt a végeredménnyel.

Miután decemberben még 862,36 milliárd eurós kiadási főösszegről született megállapodás a tagállami állam- és kormányfők között, jórészt az Európai Parlament fellépésének köszönhetően, április közepén a hétéves EU-keretbüdzsé 4 milliárdos növeléséről állapodott meg az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság. A főösszeg növelése révén több pénz jut a versenyképességi fejezetre, a közös kül- és biztonságpolitikára és az Erasmus és Leonardo diákcsereprogramra. (Az összeg érzékeltetése végett ez a pénz például 40 000 új diákcsere lehetőséget teremt.)

A képviselők eredetileg 12 milliárd euróval szerették volna megfejelni a hétéves büdzsét. Mivel a tagállami megállapodást jogi formába öntő ún. intézményközi megállapodás nem fogadható el az Európai Parlament beleegyezése nélkül, a képviselők jól használták ki alkupozíciójukat. A késő éjszakába nyúló háromoldalú intézményközi tárgyalásokon arról is megegyezés született, hogy az uniós költségvetés 2008-2009-ben tervezett felülvizsgálatába - amely a mostani 2007-2013-as pénzügyi tervet nem fogja érinteni, hanem a költségvetés szerkezetének jövőbeli átalakítására fúkuszál majd - teljes jogú partnerként bevonják az EP-t is, bár ettől a tagállamok sokáig ódzkodtak. A csomag részeként az Európai Beruházási Bank tartalékait oly mértékben megemelték, hogy hét év alatt 2,5 milliárd euró kedvezményes hitelt helyezhessen ki kutatás-fejlesztési programokra, a transzeurópai hálózatok fejlesztésére, valamint kis- és középvállalatok támogatására.

Mielőtt a végső változatot az EP elé terjesztette volna, a rapportőr hangsúlyozta, hogy a 865 milliárd eurós költségvetésből csak 555 milliárd eurót „költöttek el" (vagyis véglegesítették a célt amire később felhasználják). Ez manőverezési lehetőséget kínál arra az esetre, ha sikerülne növelni a felhasználás hatékonyságát és csökkenteni az adminisztrációs költségeket[12], tehát összhangban van az ENP-ED által mindig hangoztatott átláthatóság és polgárközeliség elveivel.

5.3 Közös Kül-és Biztonságpolitika

A Közös Kül- és Biztonságpolitika (KKBP) feladata általánosságban a béke és a biztonság megóvása, a közös értékek, mint például az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása, valamint a demokrácia és a jogállamiság kiterjesztése. Az ENP-ED Képviselőcsoportja elnyerte az Európai Parlament támogatását ahhoz a kezdeményezéséhez, hogy az új intézményi működésnek keretet adó Alkotmányszerződésben az EU magas rangú külképviselőjének intézményét és az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős biztosának posztját integrálják. A képviselőcsoport szintén kérte, hogy a KKBP Főképviselője éves jelentéssel tartozzon beszámolni az Európai Parlamentnek.

Az ENP-ED Képviselőcsoportjának néhány célkitűzése a KKBP terén 2004-2009 között:

§ A transzatlanti kapcsolatok fejlesztése és a fokozott együttműködés a transzatlanti stratégiai közösséggel létfontosságú a világ stabilitásának, biztonságának és jólétének garantálásához. A NATO megerősítése és az európai katonai kapacitás fejlesztése szintén fontos szempont. Az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat egy olyan projekt segítségével kell ösztönözni, amely a partnerség politikai és gazdasági dimenzióit erősíti, beleértve egy transzatlanti piac kiteljesítését.

§ A KKBP-nak egyre inkább el kell járnia olyan ügyekben (vízellátás, kábítószer-, gyémánt- és fegyverkereskedelem), melyek gyakran a regionális konfliktusok előidézésének okait vagy céljait képezik.

§ A KKBP részleges integrációja a közösségi szervezetbe a mind a közösségi, mind pedig a nemzeti érdekeket szolgáló európai diplomácia által támogatott európai külügyminiszteri poszttal, valamint a döntéshozatal általános szabályként többségi szavazás alapján működő rendszerének a létrehozása. Az Európai Parlament által gyakorolt demokratikus kontrollt ezen a területen szintén biztosítani kell.

5.3.1 Védelempolitika

1999 decemberében, illetve 2000 decemberében a Helsinki és a Nizzai Európai Tanácsban a katonai és a politikai területek új struktúráját alakították ki, lehetővé téve a gyors döntéshozatalt krízishelyzetekben. Az Amszterdami Szerződés magában foglalja a petersbergi feladatokat (humanitárius és mentési feladatok, békefenntartási feladatok és a haderő válságkezelési-feladatai, beleértve a rendfenntartást), megalapozva az Európai Biztonsági és Védelmi Politika (EBVP) megalkotását.

Az ENP-ED Képviselőcsoportja javaslatokat terjesztett elő a közös védelmi politika kereteinek megalkotása érdekében. A képviselőcsoport véleménye szerint a petersbergi feladatokat felül kell vizsgálni, és ki kell terjeszteni olyan más feladatokra, melyek katonai erőforrások bevonását is lehetővé teszik. A képviselőcsoport támogatja a Fegyverkezési és Kutatási Ügynökség létrehozását, mely saját költségvetéssel rendelkezne, és kérte az EK-szerződés 296. cikkének felülvizsgálatát az európai fegyverzeti piac fokozatos megteremtése érdekében.

Az ENP-ED Képviselőcsoportjának néhány célkitűzése 2004-2009 között:

§ Hiteles európai koncepció megalkotása a biztonságpolitika területén, mely meghatározza a közös nézőpontokat és elemzi a szükségleteket, továbbá egy későbbi szakaszban az Európai védelmi politika alapját képezné.

§ A különbségtétel elve a katonai hadműveletek terén a döntéshozatali eljárásban meghatározná a lényeges felelősségeket.

§ Egy hosszabb távon hatékony európai védelmi politikának fontos előfeltétele a katonai képességhiányok leküzdése. Ezek a képességhiányok összefüggnek a nemzetileg elkülönülő védelmi beszerzésekkel, amelyek a pénzügyi források felaprózódásához vezetnek.

§ Az Európai Uniónak meg kell fogalmaznia az „Európai biztonsági stratégiát". Ennek egy része a nemzetközi jognak és az ENSZ-chartának a mai körülményekhez történő igazítása. Már nemcsak a különböző országok közötti konfliktusok fenyegetik a nemzetközi békét, hiszen egyre több az olyan szereplő, mely nem kapcsolható egy adott államhoz.

§ Az Európai Uniónak tervet kell elfogadnia az európai védelem fejlesztésére, a megvalósítás menetrendjére és a tartalomra vonatkozó szigorú célkitűzésekre. A múltban ez a megközelítés nagyon eredményesnek bizonyult, ahogy azt a belső piac és az egységes valuta bevezetése is megmutatta. Az Európai Parlament már elfogadta az Európai védelmi politika két szakaszból álló tervének részleteit az új biztonsági és védelmi struktúráról szóló állásfoglalási indítvány keretein belül.

§ Az EU-nak közös fegyverzeti piacot kell létrehoznia. A fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexet tovább kell szigorítani. Erre alapozva kialakítható a tagállamok kormányainak fegyverexportra vonatkozó döntéseinek kölcsönös elismerése.

§ Létre kell hozni egy védelmi kutatással és fejlesztéssel foglalkozó ügynökséget. Egy ilyen ügynökség lenne felelős a nemzeti hadseregek beszerzéseinek összehangolásáért. Egy központi struktúra segítségével a kutatási projektek legalábbis összehangolhatók lennének.

§ A jelenlegi biztonságpolitikai helyzetben különösen nagy jelentőséggel bír a tagállamok különböző hadseregei közötti interoperabilitás biztosítása. Biztosítanunk kell tehát, hogy az összes tagállam felszerelése és kiképzése eleget tegyen a közös normáknak és szabványoknak.

5.3.2 Közös szomszédságpolitika

Ld. 5.4.4.

5.4 Mélyítés és bővítés

Mélyítés és bővítés kérdése az ENP-ED álláspontja szerint elválaszthatatlan egymástól. A párt a bővítés lelkes támogatója, mert az Unió kiterjesztése az alapító atyák (a szintén konzervatív Schuman, Adenauer vagy de Gasperi) eredeti elképzelésének megvalósítása. A párt 2001-es kongresszusán úgy fogalmaztak, hogy „a bővítés történelmi, erkölcsi és politikai kötelesség", „történelmi mérföldkő az emberek Európájának mind szorosabb uniójához vezető úton", valamint „egy kibővített Európa remek lehetőség a béke biztosítására térségünkben". Ugyanakkor a bővítést összekapcsolják a mélyítés és az intézményi reform kérdésével: az új országok csatlakozása nem béníthatja meg az európai intézményeket és döntéshozatali mechanizmusokat. Elmar Brok, az EP Külügyi Bizottságának elnöke 2005 decemberében (tehát fél évvel az Alkotmányos Szerződés francia és holland elutasítása után) egyenesen az alábbi kijelentést tette: „Egy bővítésre is alkalmas működő Unió feltételezi az Alkotmányos Szerződés elfogadását."[13]

A néppárt alapvető politikai hitvallása, a szabadság, biztonság, stabilitás és a szociális igazságosság és szolidaritás által áthatott gazdasági fejlődés támogatása határozza meg a néppárti képviselők hozzáállását a bővítéshez is. A jövőben csak olyan országok nyerhetnek felvételt, amelyekben maradéktalanul érvényesül a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, átláthatóak az intézmények és a korrupció mértékét is az elvárható szintre csökkentik. Az Európai Parlament meghatározó erejeként az ENP-ED-nek a bizottsági munka során, illetve a Parlament elé bocsátott csatlakozási szerződések és jelentések megszavazásakor van lehetősége álláspontja érvényesítésére.

5.4.1 Románia, Bulgária

Románia és Bulgária a 2007. elején csatlakozik az Európai Unióhoz, ám mindkét államot korlátozhatják egyes közösségi politikákban, és fejlesztési támogatásaik egy részét is visszatarthatják. A bukaresti kormány óvatos volt, és nem indított zajos kampányt a remélt 2007. január 1-jei uniós csatlakozás népszerűsítésére. A szeptember elején országszerte kifüggesztett óriásplakátokon is többnyire csak az "Európai Románia" szlogen szerepel, a csatlakozás dátumát inkább nem írták rá. Bukarestben nem titkolják a tagság esetleges hátulütőit, a kormány nem győzi hangoztatni, hogy gyökeres átalakítás hiányában az agrártermelők, a kis- és közepes vállalatok versenyhátrányba kerülhetnek az uniós, de még a hazai piacon is.

Szófiában sincs látható nyoma, hogy a balkáni ország gőzerővel készülne az uniós tagságra. A kormány inkább kifelé kommunikál, mindent elkövet, hogy javítsa az EU-n belül az országról kialakult, esetenként nem éppen pozitív képet. A bolgár sajtó viszont folyamatosan tájékoztatja a lakosságot a csatlakozással kapcsolatos információkról, nehézségekről, az országot ért kritikákról.

A lakosságot azonban mindkét országban leginkább az foglalkoztatja, mely EU-tagállam nyitja meg előttük a balkáni szakemberek számára csábító béreket kínáló munkaerőpiacát.

2006 áprilisában Ollie Rehn bővítési biztos parlamenti bizottsági meghallgatásán az EP Külügyi Bizottságának elnöke, az ENP-ED soraiból választott Elmar Brok a reformkényszer fenntartását sürgette Románia és Bulgária esetében. Elismerték az új román kormány törekvését a reformokra, de hangsúlyozták, hogy a döntő kérdés nem a reformok elindítása, hanem a változások végrehajtása. Miután az igazságszolgáltatási reform és a korrupció elleni harc jelenlegi állásáról nem érkezett konkrét válasz a bővítési biztostól, a Külügyi Bizottság fontolgatja a csatlakozási szerződésben lefektetett védzáradékok életbe léptetését, amelynek lényege, hogy a csatlakozási szerződés bizonyos pontjai az ország tagsága után legfeljebb 3 évig még hatályon kívül tarthatóak.[14]

"Szeretném, ha Románia és Bulgária 2007. január 1-jén csatlakozna" - tette nyilvánvalóvá álláspontját Rehn, amikor arról faggatták, javasolni fogja-e a szeptember 26-án közzéteendő országjelentés a belépés egyéves elhalasztását. Egyúttal jelezte: a közösségi jog betartása fölött őrködő Európai Bizottság (EB) tagjaként gondoskodnia kell arról, hogy a két állam valóban felkészülten lépjen be. A csatlakozási okmány vonatkozó záradéka lehetőséget ad a halasztásra, ha fennáll annak a "komoly kockázata", hogy a két ország az adott időpontig "számos fontos területen" nem tudja teljesíteni a tagsággal járó követelményeket. Ám hiába igyekezett Rehn fenntartani a kételyeket, szeptember elején bizottsági berkekből egyszerre több csatornán keresztül is szivárogni kezdtek az értesülések, hogy egyik tagjelölttel szemben sem kívánnak élni a legerősebb szankció lehetőségével.

A Romano Prodi vezette előző EB bővítési felelőse, Günter Verheugen szeptember elején Düsseldorfban már kerek perec közölte: "A döntéshozatali folyamat befejeződött, Bulgária és Románia január 1-jén csatlakozik." Óvatosabban, de egyértelműen nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek Franco Frattini bel- és igazságügyi biztos is, aki szerint mindkét országot bátorítani kellene azzal, hogy nem késleltetik a felvételüket. Az EU soros elnöki tisztét ellátó Matti Vanhanen finn kormányfő pedig afelől nyugtatta meg Helsinkiben Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnököt, hogy Bukarest nyilvánvaló haladást ért el a 2007-es EU-tagság felé. Eközben Szergej Sztanisev bolgár kormányfő Brüsszelben a José Manuel Barroso bizottsági elnökkel és Rehnnel folytatott megbeszéléseit értékelve kijelentette: immár "reális cél" a 2007-es belépés. Az országjelentések jövő heti közzététele előtti napokban nem is az volt a kérdés Brüsszelben, mikor csatlakozik a két ország, hanem hogy milyen feltételekkel.

A halasztáson kívül a csatlakozási szerződésbe három másik biztosítékot is beépítettek. Az első, általános gazdasági védzáradék csak a belépés után vethető be - bármely tagállam kérésére, de legfeljebb három évig. A belső piaci, valamint a bel- és igazságügyi klauzula alapján viszont az Európai Bizottság már a csatlakozás előtt is hozhat védőintézkedéseket, amelyek akár a tagság első három éve után is hatályban maradhatnak, ha a kötelezettségek nem teljesülnek. A Bizottság tehát szüneteltethet olyan közösségi vívmányokból eredő jogokat, amelyek összefüggenek a tagállami hiányosságokkal.

A bővítési biztos környezetében az a vélekedés kerekedett felül, hogy egy-egy jól irányzott védőintézkedés vagy a velük való fenyegetőzés a bolgár és a román reformfolyamat ösztönzése szempontjából többet ér, mint a csatlakozás elhalasztása. Tagállamként mindkét ország az uniós jogrend szokásos eljárásaival, mindenekelőtt a jogsértési procedúrával is kényszeríthető lesz a közösségi szerződések tiszteletben tartására. Ha pedig nem építik ki kellően a mezőgazdasági és a felzárkóztatási támogatások felhasználásához szükséges adminisztrációt, a Bizottság részben visszatarthatja a pénzeket. Brüsszelben azt rebesgetik , az előírt adatbázisok híján jövőre a két tagállam akár az agrárkifizetések negyedétől is eleshet. Az automatikus vagy védzáradékból fakadó büntetések azonban olyan üzenetet hordozhatnak, mintha az érintett ország csak másodrendű tagja lenne az EU-nak. A Bizottságot ugyanakkor most sem hagyta cserben az Uniót már sok zsákutcából kivezérlő kreativitása: Barroso és Frattini a jogok felfüggesztése helyett "kísérő intézkedésekről" kezdtek beszélni, arról, hogy a kritikus területeken szakértői segítséget nyújtanak a két országnak.

Románia már-már nyeregben érezhette magát augusztus elején, amikor bukaresti látogatása után Frattini biztos dicsérte az igazságügyi és a határ-ellenőrzési reformok eredményeit. A Romániáról kialakult kedvező kép persze viszonylagos: Rehn és Frattini két hete levélben adott hangot nyugtalanságának, mert a bukaresti parlamentben elakadt két korrupcióellenes törvényjavaslat. Brüsszelt különösen aggasztja a köztisztviselők vagyonosodását ellenőrizni hivatott ügynökség körül kirobbant, a román kormánykoalíciót is erősen megosztó vita. A demokrata-liberális-konzervatív koalíció - melynek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is tagja - a brüsszeli értékelésre várva átmenetileg elásta a csatabárdot. Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes azonban már többször megjósolta: a csatlakozás után a koalíció szétesik, előrehozott választások várhatók.

Bulgáriának több a félnivalója, pedig a 2000 elején egyszerre indult csatlakozási tárgyalások akadályait gyorsabban és simábban vette, mint Románia. Az Európai Bizottság tavalyi országjelentésében viszont már az szerepelt, hogy Bulgária elveszítette előnyét. Idén tavasszal pedig, amikor a brüsszeli testületnek eredetileg döntenie kellett volna az esetleges halasztásról, kiderült, hogy Szófiával vannak a nagyobb bajok. Az EB nyitva hagyta a csatlakozás időpontját, és megfogalmazta a minimális feladatokat. A Bukarestnek címzett lista rövidebb volt, és technikai jellegű elvárásokra korlátozódott, Szófia esetében viszont nehezebben kiküszöbölhető strukturális problémák merültek fel, mint például a lassú, nem hatékony bűnüldözés és igazságszolgáltatás.

A szófiai kormánynak még az ősz során is a bíróságok függetlenségét garantáló alkotmánymódosítással kellett vesződnie. Bár a nyáron pénzügyi visszaélés gyanújával büntetőeljárást indítottak egy-két magas beosztású hivatalnok ellen, a bővítési biztos szeptember elején, szófiai látogatásakor változatlanul azt hangoztatta, hogy Bulgáriának haladást kell felmutatni a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcban. Szófia bizonygatja: a korrupció elleni harc jegyében augusztusban törvényt fogadott el arról, hogy a képviselők mellett hatezer magas beosztású állami tisztviselőnek, bírónak, ügyésznek vagyonbevallást kell készítenie. Az új főügyész tucatnyi olyan bűneset felülvizsgálatát rendelte el, amelyben évek óta halogatják a vádemelést. Statisztikai adatokkal is érvelnek: az idei első fél évben az alvilági viszálykodás miatt már csak két bérgyilkosságot követtek el a nyílt utcán, míg tavaly 18 ember vált ilyen erőszakos cselekmények áldozatává.

Románia és Bulgária felvételével egyébként egy időre lezárul az EU bővítése. Legalábbis erre utalt még a nyáron a francia nemzetgyűlésben mondott beszédében Rehn, aki szerint még a legfelkészültebb tagjelölt, Horvátország csatlakozása sem valószínű 2010 előtt. Törökországgal és a Nyugat-Balkán államaival pedig, amely utóbbi államok közül egyelőre csupán Macedónia kapta meg a hivatalos tagjelölt státust, még tovább tarthatnak a tárgyalások. A legnagyobb fejfájást Törökország okozza: Ankara változatlanul fenntartja az embargót az EU-tag Ciprusi Köztársaság hajóival, illetve repülőgépeivel szemben. Brüsszelben senki sem hiszi, hogy Ankara a jövő évi választások előtt bármilyen engedményt tenne, ezért elkerülhetetlennek látszik a válság - ha nem is a tárgyalások egészének, de egyes fejezetek megnyitásának a felfüggesztése.[15]

5.4.2 Balkán

Románia és Bulgária csatlakozása kapcsán már 2002 óta hangoztatja a frakció, hogy az integráció újabb fordulóját a balkáni bővítés előfutárának tekinti. Az ENP-ED Képviselőcsoportja komoly erőfeszítéseket tett a béke, a jólét, és a stabilitás megteremtéséért Délkelet-Európában. A képviselőcsoport kiállt a régió országainak pénzügyi támogatása mellett, és továbbra is támogatja a régió újjáépítését és fejlődését azzal a céllal, hogy ezeket az országokat hosszú távon az európai struktúrákba integrálják.[16] Ennek példája, hogy az ENP-ED már az ezredforduló óta fórumokat, konferenciákat szervez, vezetői pedig rendszeres látogatásokat tesznek a térségben.[17]

5.4.3 Törökország

Törökország csatlakozását az ENP-ED előszeretettel hasonlítja a második világháború után kialakult helyzethez. 1945 után a német-francia megbékélés ugyanolyan elképzelhetetlennek tűnt, mint az eurázsiai ország csatlakozása napjainkban, így a feladat megoldása olyan nagy formátumú politikusokat igényelne, mint Churchill, Schuman, Adenauer és de Gasperi voltak az integrációs folyamat hajnalán. A párhuzamot azzal folytatják, hogy a török csatlakozás, akárcsak az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása, stabilitást és békét hozhat egy olyan régióra, amelyet ősi ellentétek hatnak át.

Az ENP-ED frakciója így „morális és politikai kötelezettségének tekinti, hogy egyértelmű üzenetet adjon arra nézve, hogy az EU nyitott mindazon országok számára, amelyek elfogadják alapvető értékeit: a szabadságot, a demokráciát, valamint a vallási és etnikai hovatartozással kapcsolatos toleranciát".[18]

Törökország EU-ba illesztése azért fontos ügy, mert Törökország önmagában is egy nagy és jelentős ország, éppen ezért nem szabad, hogy taggá válása francia és német választópolgárok áldozatául essen (ez a két ország markánsan ellenzi a török tagságot).

A valódi kérdés persze az, hogy képes-e az EU egy ekkora, relatíve szegény ország integrálására. Törökország, akárcsak Spanyolország és Portugália annak idején, óriási növekedési potenciállal rendelkezik, amelyet csak fokozna a közös piaci tagság. Törökország egyértelműen világi állam, ráadásul a NATO által fémjelzett európai biztonságpolitikai rendszer kulcsfontosságú tagjaként már bizonyította, hogy megbízható szomszéd és szövetséges.

A török csatlakozás ügye azért ilyen jelentőségű, mert a huszonötök Európájában alapvető kérdéseket vet fel az Unió jövőjével, kulturális identitásával, földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatban, ám ugyanezek a dilemmák a másik félben is felmerülnek.

Törökország kirekesztését az ENP-ED alapvető történelmi baklövésnek tartaná. Ráadásul a csatlakozási kérelem a jelenlegi tagállamokat arra készteti, hogy újragondolják a Közösség alapvető értékeit és céljait, arról nem is beszélve, hogy a török tagság elutasítása ellentétes Európa hagyományos nyitottságával, a versengő álláspontok által motivált fejlődésével. A török csatlakozással kapcsolatos aggályok közül az ENP-ED kereszténydemokrata pártként a vallásszabadságot hangsúlyozza. A frakció kézzelfogható intézkedéseket vár (például a megfelelő törvények meghozatalát), amely véget vet a nem muszlim vallási közösségek vagyona elkobzásának (például a több mint ezeréves St George Koudounas keresztény monostor esetében). Ezen cselekmények ugyanis az Emberi Jogok Európai Egyezményének megszegését jelentik, mert gátolják a vallásszabadság és a tulajdonhoz fűződő jog érvényesülését.

Az EU 2006 első félévi osztrák elnöksége a vallásszabadság érvényesülésén túl az alábbi területeket emelte ki, ahol előrelépést vár a vallási közösségek érdekében:

- Jogi személyiség

- Tulajdonjog

- Tartózkodási jog

- Munkavállalási engedély a török és nem török egyházi oktatásban

- Önigazgatás

A Tanács két néppárti EP-képviselő kérdésére válaszul biztosította az érdeklődőket, hogy a vallásszabadság területén jelentős előrelépés történt és fog történni, a Törökország által elindított belső reform és a 2004 decemberében elfogadott európai tanácsi határozatok jegyében. A Tanács hangsúlyozta a nehézségeket, amelyekkel a társult ország szembenéz a nem iszlám vallású közösségek Európához hasonló szabadságának törvénybe iktatásakor. „Nyilvánvaló, hogy a reformfolyamat előrehaladása és Törökország szerződésben vállalt, valamint társult státuszából eredő kötelezettségeinek teljesítése hatással lesz a tárgyalások menetére." - nyilatkozta a Tanács.[19]

Az ENP-ED üdvözölte a döntést, nyomatékosítva, hogy a török tagság esélyeinek megítélésekor a valódi vallásszabadság érvényesülésének hiánya komoly akadály lehet.



5.4.4 Ukrajna és a mediterrán térség: az Unió új szomszédai

Az ENP-ED Képviselőcsoportja nagy jelentőséget tulajdonít az Európai Unió és a környező országok közötti jószomszédi viszony fenntartásának. Ennek a kapcsolatnak nem csak Kelet-Európa országait, hanem a földközi-tengeri medence szomszédos államait is magában kell foglalnia.

Az ENP-ED Képviselőcsoportjának célkitűzései 2004-2009 között:

  • Az intenzív együttműködést kell elősegíteni a kibővült Unió új szomszédaival (Ukrajna, Moldova, a Belarusz Köztársaság) globális szomszédsági stratégia formájában. Egy jóléti, békés és kooperatív kapcsolatokat ápoló övezet kialakítása érdekében kiemelten kell kezelni, továbbá fejleszteni kell az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat, főleg a fontosbb kölcsönös érdekek, mint például a közös fellendülés, a demokratizálódás, a biztonságpolitika, az energiaellátás, a nukleáris biztonság és a szállítás területén, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harc mentén.
  • Különleges hangsúlyt kell fektetni az Északi dimenzióra, főleg a Kalinyingrádi terület ügye tekintetében. Fel kell karolni a határokon átívelő együttműködést, mely hatalmas jelentőséggel bír a régió kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából.
  • A mediterrán régióban új lendületet kell adni a barcelonai folyamatnak, főként az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés által kínált lehetőségek révén, hangsúlyt fektetve a demokráciára, a jogállamiság tiszteletben tartására, a gazdasági és társadalmi fejlődésre, valamint a kulturális párbeszéd elmélyítésére. A képviselőcsoport küzdeni fog az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet megvalósításáért - ahogy az a Barcelonai Egyezményben is szerepelt -, valamint az északnyugat-afrikai partnereivel való párbeszéd elmélyítéséért, hogy segítse az Arab Magreb Unió létrehozását.


[1] Megmutatkozik ez például abban az ügyben, hogy az EU Kínával kapcsolatos jelentéséből ne maradjon ki a távol-keleti ország Tibet-politikájának elítélése az emberi jogok sorozatos megsértése miatt 2006 júniusában. Lásd részletesen: http://www.EPP-ED.eu/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=5174&PRContentID=9269&PRContentLG=de

Ezen kívül például az Európai Parlament mintegy száz képviselője, köztük az ENP-ED frakcióvezetője felszólította az orosz elnököt, hogy tegye lehetővé a Szibériában bebörtönzött korábbi olajmilliárdos, Mihail Hodorkovszkij perének újratárgyalását. Lásd részletesen: Száz EP-képviselő lobbizik Hodorovszkijért. HVG, 2006. július 13. http://hvg.hu/vilag/20060713hodorovszkij.aspx

[2] Konzervativizmusuk az általános politikai elveken túl olyan napi politikai kérdések kapcsán is tetten érhető, mint például az iraki háború ügye, ahol a szintén konzervatív republikánus George W. Bush támogatójaként léptek fel. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy 2003-ban amikor Graham Watson, az Európai Liberális és Demokrata Párt (ELDR), az EP liberális képviselő csoportjának vezetője reményét fejezte ki, hogy mielőbb bíróság elé kerül az a 26 személy, aki a Guantanamón fogva tartottak közül valamelyik EU-tagállam polgára, és hozzájuk hasonlóan nem sokáig tartják fogva tárgyalás nélkül a többi bebörtönzöttet sem, Watson álláspontját magáévá tette Hans-Gert Poettering, az ENP-ED európai parlamenti csoportjának vezetője, valamint Enrique Baron Crespo, az EP szocialista frakciójának vezetője is. A guantanamói körülményeket borzalmasan igazságtalannak nevezve, Hans-Gert Poettering úgy vélekedett: minden bűnöző megérdemli a tisztességes igazságszolgáltatást. Lásd részletesen: Európai Parlament: tiltakozás a guantanamói börtön miatt. 2003. október 22

http://hvg.hu/print/00000000004F4161.aspx

[3] Hans-Gert Poettering beszéde a lisszaboni stratégiát félidőben felülvizsgáló vitában az Európai Parlamentben (2005. március) http://www.epp-ed.eu/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=3391&PRContentID=6388&PRContentLG=en

[4] http://www.EPP-ED.eu/Members/en/ByCommittee.asp

[5] Elosztott Európai Parlamenti posztok. HVG, 2004. július 31. http://hvg.hu/hvgfriss/2004.31/200431HVGFriss335.aspx

[6] http://www.EPP-ED.org/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=4913&PRContentID=8861&PRContentLG=en

[7] http://www.EPP-ED.eu/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=2205&PRContentID=4219&PRContentLG=en

[8] http://www.EPP-ED.eu/Press/showPR.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=3010&PRContentID=5737&PRContentLg=en

[9] Dana Spinant: MEPs clash over the constitution. European Voice, 2005. október 27. http://www.europeanvoice.com/archive/article.asp?id=23933

[10] Peggy Corlin : Dehaene ‘bored' with EU politics. The Parliament, 2006. augusztus 4. http://www.eupolitix.com/EN/News/200608/8251cb30-527d-48bb-96a7-8697fd90b7f3.htm

[11] Mi várható az Európai Unióban 2006-ban? HVG, 2006. január 04.

http://hvg.hu/print/20060104eu2006.aspx

[12] http://www.EPP-ED.eu/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=4746&PRContentID=8581&PRContentLG=en

[13] http://www.EPP-ED.org/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=4372&PRContentID=7984&PRContentLG=en

[14] http://www.EPP-ED.eu/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=4795&PRContentID=8663&PRContentLG=en

[15] Bizonyítványoszlás. HVG, 2006. szeptember 20. http://hvg.hu/hvgfriss/2006.38/200638HVGFriss68.aspx

[16]http://66.218.69.11/search/cache?ei=UTF-8&fr=slv8-&p=EPP-ED+Balkan+EU+enlargement&u=www.EPP-ED.org/Press/peve02/eve30/spekaramanlis_en.asp&w=epp+ed+balkan+eu+enlargement&d=ExyTYyQ8NUma&icp=1&.intl=us

[17] http://www.EPP-ED.org/Press/peve02/eve30/spekaramanlis_en.asp

[18] Gunnar Hökmark: EPP-ED group not united in rejecting Turkey's EU bid. European News, 2004. október 14. http://www.europeanvoice.com/archive/article.asp?id=21450

[19]http://www.EPP-ED.org/Press/showpr.asp?PRControlDocTypeID=1&PRControlID=4952&PRContentID=8914&PRContentLG=en

 
HÖOK a Hallgatókért Alapítvány honlapja