Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület honlapja
 
Főoldal
  Sajtószemle|Elemzések|Interjú|Héten az EP-ben|Gyakornoki program|  
  EP Corvinák|EU Kislexikon|Bibliográfia|Linkgyűjtemény|A szerkesztőség|Oldaltérkép|  
 
Alapinformációk
Az Európai Unió története
Az Európai Parlament Felépítése
Az Európai Parlament hatáskörei
Jövő
Európai Unió honlapja








Az oldal működését a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta.
Jövő » EP szervezete az Alkotmányos szerződés tükrében » Változó mandátumarányok

Bár korántsem olyan fontos változás, mint az előző két pontban összefoglaltak, az Alkotmányszerződés módosítaná a Parlamenten belüli mandátumarányokat is. Jelenleg 732 képviselője van az Európai Parlamentnek, hiszen a nizzai szerződés ennyiben maximálta a Parlament képviselőinek létszámát, de ez Románia és Bulgária 2007. január elsejei csatlakozása után ideiglenesen 785-re ugrik majd. 2009-ben pedig, ha addig az Alkotmányszerződés nem lép életbe, lecsökken 736-ra. Azért nem 732-re mert a magyar és a cseh csatlakozási szerződéseket korrigálták az ezzel a két országgal szemben igazságtalan nizzai szerződés miatt, és 2-2 extra mandátumot ítéltek meg nekik. Az Alkotmányszerződés viszont 750 főben maximálja a Parlament létszámát, és az Európai Tanácsnak majd egy egyhangú határozattal kell szétosztania a mandátumokat népességarányosan azzal a kitétellel, hogy egyik ország sem kaphat 6 képviselői helynél kevesebbet vagy 96-nál többet. Ez a rendelkezés egyértelműen a kis népességű tagállamoknak kedvez, hiszen a jelen állás szerint Máltának 5, míg Németországnak 99 mandátuma van. Bizonyosak lehetünk felőle, hogy az előbb említett európai tanácsi határozat meghozatala nem lesz könnyű, főleg, ha a tagállamok tartani akarják magukat a megállapított 750 fős kerethez (ami célszerű lenne, tekintve, hogy már ezzel a létszámmal is problematikus egy parlament működtetése). Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mennyiben befolyásolná ennek a szavazásnak a hangulatát a csatlakozási tárgyalások végére már németországnyi népességű Törökország belépése az Unióba, hiszen véges számú szétosztható mandátum esetén egy további nagy ország tagsága azt jelentené, hogy a kicsik még inkább felülprezentáltak lesznek a Parlamentben.[1]

 

Miután röviden áttekintettük, hogy milyen változásokat jelentene az Alkotmányszerződés az Európai Parlamentre nézve, megállapíthatjuk, hogy jelentősen növelné befolyását és tekintélyét az európai intézményrendszerben, hozzájárulhatna a demokratikus deficit csökkentéséhez, az uniós döntéshozatali rendszer átláthatóbbá tételéhez és a jelenleginél föderatívabb Unió kialakításához. Az Alkotmányszerződés által biztosított többletjogok birtokában a Parlament továbbá eredményesen szólhatna bele az agrárpolitika alakításába, és ha képviselőinek többsége úgy akarja, hatékonyan csoportosíthatna át nagyobb összegeket a mezőgazdasági támogatásokból a strukturális alapokba és kutatási-fejlesztési programokba. Az Alkotmányszerződés a kis országokat részesítené előnyben a nagyokkal szemben a mandátumok elosztásánál, és újabb plafont határozna meg a mandátumok számának. Összefoglalva az eddigieket, mind az Uniónak, mind a Parlamentnek létérdeke lenne az Alkotmányszerződés mielőbbi ratifikációja, mert csak így biztosítható az Unió hatékony működtetése és továbbfejlődése.

 

Felhasznált irodalom

 

Ø      Horváth Zoltán - Ódor Bálint: Az Európai Unió Alkotmánya, HVG-ORAC, Budapest, 2005

Ø      Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC, Budapest, 2005

Ø      Lakatos Gábor: Az Európai Parlament és az Unió költségvetése in Európai Tükör, 2003. VIII. évfolyam 4-5. szám, pp 158-166.

The budget of the European Union: how is your money spent?, European Commission, Luxembourg, 2000



[1] Horváth 2005, p 146.

 
HÖOK a Hallgatókért Alapítvány honlapja